Kontráné Zéman Éva
SZAKMAI ÉLETÚT
1954. november 15-én születtem, Budapesten. ’56-ban Tokajba költöztünk, édesanyám szülőhelyére.
Egész életemben rajzoltam. Kisgyermekként Tenkács Tibor festőművész vett a szárnyai alá. A tokaji Zilahy György Művészetbarátok Körének aktív tagja lettem. Kiállítás rendezésekben segítettem, pályázatokon vettem részt.
1975-ben férjhez mentem és a fővárosba költöztünk. Ott az Uvaterben, a hídszerkezeteseknél dolgoztam, mint műszaki rajzoló. Férjemet Győrbe hívták a Műszaki Főiskolába tanítani, ezért odaköltöztünk. Közben gyermekeim születtek: Péter, Tamás, és Julianna. A Műszaki Főiskolán dolgoztam műszaki rajzolóként. Elvégeztem a Jedlik Ányos Gépipari Közép- és Főiskola műszaki rajzoló, szerkesztő fakultását. GMK-t alapítottunk, így munka után, otthon néha éjjel 2-ig rajzoltam. A határidő a legnagyobb úr! Sok szép rajzos feladatom volt: a főiskolán autómotorokat, hajómotorokat, útépítési munkákat, otthon régi épületeket – szigetelési munkákhoz – rajzoltam. Később a technika fejlődésével a főiskolai rajzolói munkahelyek megszűntek. Elvégeztem Székesfehérváron a lakberendezői iskolát. Egy éves vállalkozás után rájöttem, hogy a vállalkozás nem az én világom. A Transroute Koncessziós Autópályára mentem műszaki rajzolónak. Ott használhattam a rajzolói, lakberendezői, sőt könyvtárosi képesítésemet is. A francia cégtől a magyar állam megvásárolta az autópályát és a mérnökség Budapestre került. Közben a férjemet kinevezték a Győr-Moson Sopron megyei Közlekedési Hatóság osztályvezetőjévé. A rengeteg munka, stressz miatt infarktust kapott, megműtötték. Mivel nyugdíjig már csak egy éve volt, ezért úgy döntöttünk, hogy Tokajba költözünk.
Ekkor végre visszatértem a szabad alkotáshoz. Igaz, hogy a több mint 30 éves távollét alatt jártam szakkörökbe, de az csak munka mellett történt. Győrben Barabás László festőművész szakkörébe jártam, Velemben a fazekasságot tanultam. Tokajban a természeti kincsek adtak ihletet. Mindig vonzott a kreativitás, valaminek a létrehozása.
Általában megtalálnak a tennivalók, amit örömmel vállalok. Szerencsen, a Bólyai János Katolikus Általános Iskolában festettem a kápolna falára, üvegablakokat, mennyezeti boltíveket és egy vándorikont Kalkuttai Szent Terézről. Kétheti megfeszített munka árán sikerült határidőre befejezni. A határidő a legjobb ihletadó!
A Tokaj Kincsei Egyesület felkérésére a vasúti hídlábra készítettem látványelemeket.
Az emberek figyelmét szeretném felkelteni, hogy lássák meg a szépet, örüljenek a természet nyújtotta csodáknak. Örüljenek egymásnak és ne felejtsék el a múltat, a hagyományokat!
Remélem, akik megnézik kiállításomat, melegséget, szeretetet éreznek majd a szép táj és egymás iránt!
