Széchenyi István 1825. november 3-án ajánlotta fel birtokainak egyévi jövedelmét egy magyar tudós társaság megalapítására. Erre az alkalomra emlékezve az Országgyűlés 2003-ban november 3-át a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította. Az évek során az ünnepnap egy hónapos rendezvénysorozattá nőtte ki magát. Ehhez kapcsolódik az a több mint 300 magyar származású tudós munkásságát bemutató kiállítás, mely 2019. november 6-ától látható a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületének II. emeletén. (Miskolc, Görgey A. u. 11.). A Pálfi György ny. egyetemi oktató által összeállított tudománytörténeti vándorkiállítást dr. Rózsa György főlevéltáros nyitja meg november 6-án, szerdán délután 2 órakor.
A tudós társaság létrehozásának gondolata már a 18. században is foglalkoztatta a magyar szellemi élet jeles személyiségeit, így például Bél Mátyás, az evangélikus polihisztor és Bod Péter erdélyi lelkipásztor is megfogalmazta ezzel kapcsolatos véleményét. Majd 1781-ben Bessenyei György testőr-író az Egy Magyar Társaság iránt való jámbor szándék című munkájában indítványozta létrehozását. Néhány év múlva Révai Miklós nyelvész – latin nyelven – részletesen kidolgozta a tudós társulat tervét (Planum erigendae Societatis eruditae Hungaricae alterum elaboratius). Sajnos, erre az előterjesztésre sem figyelt igazán a hatalom.
Akkor kapott igazán nagy lendületet ez az ügy, amikor az 1825-ös országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál újra szóba hozta a tudós társaság szükségességét. Szenvedélyes felszólalását azzal fejezte be, hogy ehhez is három dolog kell, mint a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. Erre nagy zajongás, mozgolódás támadt, és szót kért egy fiatal huszárkapitány, Széchenyi István gróf. „Nekem itt szavam nincs, az országnak nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá... Nem azért teszem ezt, hogy vivátokat kapjak érte, nem is azért, hogy másokat hasonló tettre tüzeljek. Ezt nem mindenki teheti úgy, mint én. Én nőtlen ember és katona vagyok.” Beszéde után sorra jelentkeztek az adományozók. Az anyagi alapok biztosítása után fogadta el az országgyűlés az 1827. évi XI. törvénycikket „a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról”, amelyet I. Ferenc is jóváhagyott. A Magyar Tudós Társaság 1840-ben vette föl az Akadémia nevet, majd 1865-re a pesti Duna-parton felépült az MTA neoreneszánsz székháza.