A Semmi beszéd című könyv hőse Tibor, röviden Té, akiről mindjárt az elején azt írja a szerző: „Tibor mi vagyunk”. De ki az a Nemes P. Ferenc? Ez is kiderül a Semmi beszéd bemutatóján, 2020. február 27-én, csütörtökön délután fél 5-től Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi könyvtár központi épületében. A könyvből részleteket olvas fel Gáspár Tibor Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, Regős Zsolt pedig zongorajátékával idézi meg az írásban megörökített kor hangulatát. A szerzővel beszélget Filip Gabriella főkönyvtáros, Szabó Lőrinc-díjas szerkesztő. A következő jegyzet a Keresztény Élet című hetilap 2020. február 9-i számában jelent meg.
A semmi beszéd felesleges, értelmetlen szócséplés. De a Semmi beszéd nem üres fecsegés, hanem egy könyv, egy nagyon is tartalmas szépirodalmi alkotás. A címet a szerző, az elsőkötetes Nemes P. Ferenc nagyapjának köszönheti. A fülszövegben írja is: „Ejh, hagyjátok már azt a semmi beszédet – mordult ránk drága emlékű öregapám, valahányszor megelégelte az osztozkodásunkat maga körül… Semmi beszéd. Felesleges, szükségtelen beszéd. Nagyapánk bölcs ember volt. Jól látta, hogy egymással feleselgetéseinknek az általa megélt esztendők magaslatából semmi jelentősége sincsen.”
A kötetnyi Semmi beszéd tizenhét hosszabb-rövidebb írás, melyek többségének fő- vagy mellékszereplője, gyakran pedig csak szemlélője egy bizonyos Tibor, aki röviden mint Té jelenik meg a történetekben. Hogy ki az a Tibor?! Mindjárt az elején tájékoztat a szerző: „Tibor mi vagyunk”. Rólunk szól a történet. Mi is lehetnénk ez a bizonyos Té. Mert akik úgy fél évszázada itt élnek Magyarországon, megtapasztalhatták mindazt, amit hősünk. Ez az a korosztály, melynek tagjai fújták az úttörőindulókat, őrsvezetőt választottak, május elsején felvonultak, nyáron táboroztak, zászlónak tisztelegtek, novemberben a nagyoktóberin kuncogtak, télen a télapót várták, tavasszal a tanítási szüneteket.… A fiúk katonák voltak, a lányok sírtak és hosszú leveleket írtak. Felsőfokon mindenki tanult tudományos szocializmust, de ettől függetlenül vagy éppen ezért, aki csak tehette, feszegette a szabadság kis köreit, és így tovább: szamizdat, kerekasztal, rendszerváltás, taxisblokád… Té rendkívül érzékenyen reagált ezekre az eseményekre. Akár politikus is lehetett volna, de nem lett az. A tizenhét történetből ötnek ez is lett a címe: „Hogyan nem lett Té politikus?” De most ne politizáljunk!
A Semmi beszéd nem kulcsregény, már csak azért sem, mert nem regény, de a legtöbb helyszín, a legtöbb szereplő beazonosítható.
Munkája során Té nagyon sok ismert személyiséggel került kapcsolatba. A legtöbb szereplő nevét nem írja le a szerző, de talán sokan kitalálják, kiről lehet szó. Tegyünk egy próbát! „Az új miniszter dinamikus, határozott egyéniség volt, fellépése üdítőleg hatott elődje tépelődő, moralizáló magatartása után. Sokan ismerhették már a televízióból, az ő feladata volt, hogy elfogadtassa a nehezen elfogadhatót, és ő remekül bánt a nyilvánosság eszközeivel. A pangás éveiben így vált a reform reklámarcává, hogy Máris szomszédra emlékeztető megjelenése ellenére valóságos bonvivánként gyújtsa lángra a napi munkában megfáradt asszonyi szíveket.” Megvan Máris szomszéd?! Az ő munkatársa is volt egy ideig Té. Ennek a miniszternek a beazonosítását megkönnyítené, ha tudnánk, ki is az a Té. Persze, persze: Tibor! Tibor meg mi vagyunk. De ha hiszünk Flaubert-nek is, aki állítólag azt mondta: „Bováryné én vagyok”, Té maga Nemespé lehet. A könyvborítóján is olvasható ez a Nemes P. Ferencből rövidült kézjegy, és ez már a világháló felé mutat.
Egy kattintás, és kiderül: ki is ez a szerző, és hogyan érhető el a róla és rólunk is szóló Semmi beszéd.
(Filip Gabriella: Semmi beszéd. In: Keresztény Élet. 2020. február 9., 13. p.)