Aich Péter író, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja Pozsonyban született, ott járt iskolába, az ottani egyetemen szerzett diplomát, ott kezdte költői, szerkesztői pályafutását, ott jelentek meg kötetei, de az utóbbi időben Miskolcon él. Az itteni olvasók most találkozhatnak vele először nyilvános rendezvény keretében. A Torony című kötetének bemutatója február 4-én, szerdán délután fél 5-kor kezdődik a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.). A könyvtári találkozón Aich Péter műveiből Fandl Ferenc színművész olvas fel részleteket, az est műsorában közreműködik Kulcsár István gitárművész, a szerzővel Filip Gabriella könyvtáros beszélget.
A kötetbemutatón készült fotók megtalálhatók honlapunk médiatárában.
Aich Péter irodalmi munkásságát költőként kezdte. Görömbei András irodalomtörténész az 1982-ben megjelent A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980 című kötetben így ír róla: „A filozófiailag tágított látás teljes reményvesztettséget és embernélküliséget mutat Aich Péter költői próbálkozásaiban. Verscímeivel is jelzett alapérzéseinek – a tébolynak, öröklésnek, holtpontnak, bomlásnak – keres filozófiai indokokat. Az ember alapélménye a tébolyig fokozott bizonytalanság, hiszen a világ sokrendszerű, nincs biztos pont, nincs magyarázó elv, nem létezik megértés: ’minden természetes forma és mozdulat / egy-egy galaxisa / tengelye / s az ívek vívmánya / a visszaesés csírája’. A világ egy-egy elemének összefüggésektől megfosztott kiragadása, bár filozófiailag cáfolhatatlan, mégsem lehet világmagyarázó elv…”
Aich Péter első versei 1970-ben az Egyszemű éjszaka című antológiában jelentek meg, majd hosszú szünet után 1998-ban látott napvilágot az elbeszéléseit tartalmazó X. Kálmán viszontagságai című kötete, aztán jöttek sorban az újabb könyvek: az Első és utolsó, a Szerelmek, A harmadik, a Torony … Az önálló kötetek mellett több pozsonyi antológiában, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága szépirodalmi összeállításaiban olvashatjuk műveit, de találkozhatunk írásával a Budapesten szerkesztett, a Magyar Napló kiadásában megjelent Az év novellái 2008 című kötetben is.
Aich Péter az évek során műfajt váltott, költőből prózaíróvá lett, viszont filozófiai érdeklődése megmaradt, és az ő úgynevezett „kibillenő realista” történeteiben is megmutatkozik költői látásmódja. Nagyon gyakran egyszerű, mindennapi történeteket ír, olyanokat, amelyek bárkivel előfordulhatnak, de ezek alkalmat adnak arra, hogy megmutassa az emberi lélek mélységeit.
„Aich Péter – Balász F. Attila költő megfogalmazása szerint – tipikus pressburgernek született, három kultúra hatott rá, három nyelvet tanult meg gyermekként magától értetődően, és megtanulta azt a toleranciát is, amely minden többnemzetiségű városban fellelhető Temesvártól Kassáig” – és most Miskolcon is.
(fg)
„Az íróember tapasztalásai ugyanolyan hétköznapiak és banálisak, mint bárki másé, a levest ő is kanállal eszi. Éppen csak érzékenyebben reagál, és úgy képes mindent kifejezni, hogy mondandója tehetségének megfelelő művészi rangra emelkedjen, mivel ki tudja tapintani a lényegest, az egyedit, netán annak mélyebb értelmét fedezi föl, időálló összefüggéseket lát meg, s láttat olyat, amit más is néz, csak nem veszi észre. S mivel ezáltal kiemelkedik – vagy így talán jobb: különbözik az átlagos megfigyelők szürkeségétől, az író érdekessé válhat.” Aich Péter