Finta Éva költő, a sárospataki tanítóképző – az Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kar – oktatója 1990 óta Magyarországon él, de nem szakadtak meg a kárpátaljai kapcsolatai sem. Megjelennek versei a Magyarországon szerkesztett irodalmi lapokban, és állandó szerzője a Beregszászon megjelenő Együtt című irodalmi, művészeti folyóiratnak is. Munkásságának elismeréseként az idén a magyar kultúra napján megkapta a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet Munkácsy Mihály Életműdíját. Irodalmi érdeklődését ez a kettős kötődés is meghatározza, de régi szokása a párhuzamos olvasás.
– A párhuzamos olvasási szokásomban számtalan oka van: tanári feladataim, kíváncsiságom, gondolkodásom oknyomozó természete. Olykor nem is konkrét művet vagy szakirodalmat, hanem „témakört olvasok”. Jelenleg mindent, ami Marie Curie Sklodowska személyéhez kapcsolódik. Tehát Eve Curie: Madame Curie, Per Olov Enquist: Blanche és Marie című könyvét, leveleket, visszaemlékezéseket, meg amit tervszerű kutatás vagy tervezetlen rátalálás alkalmával be tudok cserkészni. Ez egy szépirodalmi munkám nyersanyaga, melyben Marie Curie nincs egyedül. Az alkotó ember sorsát oknyomozom, s ez tudósokat és művészeket egyaránt érint, leginkább azonban a nőket ezen belül. Így érintkezem Sylvia Plath és férje, Ted Hughes alakjával is. A három megnevezett személy nem csak tudósi vagy művészi munkája által érdekes. Leginkább izgató, hogyan próbálták összehangolni ebbéli tevékenységüket privát sorsukkal. A kirajzolódó válasz végső kicsengése nem éppen pozitív. A tudós (nő) és a költő(-nő) élete sem volt mentes olyan kihívásoktól, melyeket meg sem ismernek, talán sosem is hallanak róla, amennyiben a másik nemhez tartoznak. Egy bizonyos szellemi magasságon belül ma is „szerencsésebb” férfiként működni, mint nőként. Tévedés ne essék, én sosem panaszkodtam, mivel már az elején elfogadtam, hogy férfiakkal állok versenyben.
– Magyar szerzők közül éppen kiket olvas?
– A Tokaji Írótáborban voltam, társaimmal könyveket cseréltünk, így könyvtáram megfrissült, megújult. Felváltva olvasom Ködöböcz Gábor „tűnődéseit”, hogy az ő szavajárásával éljek, Szépen magyarul, szépen emberül című, idén megjelent tanulmánykötetében és Konczek József verseit a Vogul szigorlatban, vagy éppen Kukorelly Endre slágerkönyvét (nekem az), az Országházi divatokat. De szülőföldem, Kárpátalja szép- és szakirodalma is lázba hoz. Budapestig meg vissza vonaton nagy élvezettel olvastam el Igyártó Gyöngyi A máramarosi koronavárosok című monográfiáját, melynek nemrég jutottam birtokába. Én ilyen „mindenevő” vagyok, nem csak a szépirodalom vonz.
– Következik tehát a szakirodalom?!
– De előbb még folytatom befejezetlen olvasmányaimat! Továbbá megörököltem egy csomó Tolsztoj-kötetet, köztük a Naplót. Nagyon szeretem ezt a műfajt, mert nem „költött”. Arra én is jó vagyok. De az élet módfelett izgat, az ember benne: örökös tanulnivaló. Ugyancsak Tokajban szegődött mellém Arisztotelész írása A létrejövés és a pusztulás címmel Bognár László fordításában és jegyzeteivel. A filozófiához mindig visszatérek.
- A „vissztérés” kötete lehet a legutóbb megjelent könyve, az Örök partok is, vissza a szülőföldre, vissza a múltba. Kinek ajánlaná ezt a kötetét?
- Tavaly jelent meg az Örök partok című válogatás az 1990 és 2009 között született verseimből az Intermix Kiadónál. Ezzel a válogatással szülőföldemen szerettem volna jelen lenni. A csaknem húsz év anyagát irodalomtörténészi szenvtelenséggel válogattam össze. Leginkább arra törekedtem, hogy az időközben bennem és írásaimban lezajlott változásokról kellő realitással adjak képet. Kinek ajánlom kötetemet? Már a szerkesztés elve jelzi: szülőföldem olvasó közönségének. Témavilágom rég elhagyta ezt a kedves terepet, de célterületem továbbra is otthon található. Látszani annyi, mint hírt adni rólunk. Minden szerzői ambíciómat ez motiválja.
*
„Finta Éva költészetének egyik jellemzője a megújulás. A hagyomá-
nyokat is kedvelő szerző legutóbbi kötete a görög verselési formákat
keltette életre. Készülő könyvében narratív szabadversekben meditál az
emberi és alkotói sorsok rejtelmeiről. Gyökereit, melyek Beregszász-
hoz, Kárpátaljához kötik, nem engedte el, de lírájában kezdettől fogva
egyetemességre törekszik.” Dupka Györg
(A képen: Finta Éva és Dupka György a 2013-as könyvhéten Budapesten)
Mit olvas Korpa Tamás költő?
Mit olvas Serfőző Simon író, költő?
Mit olvas Vass Tibor költő?
Mit olvas Györgyei Géza író?
Mit olvas Fecske Csaba költő?
Mit olvas Vitkolczi Ildikó író?
Mit olvas Jenei László író?