Az elűzött álom címmel jelent meg a Magyar Krónika februári számában a Lukács Sándor színművésszel készült interjú. A beszélgetés során a művész – Marton Mária kérdéseire válaszolva – felidézi gyermekkori emlékeit is. „Miskolcon születtem, mind a két szülőm a Kelet-Bükki erdőgazdaságnál dolgozott. Anyám vitte a fizetést minden hónap elején a Garadna völgyébe, Lillafüredre és a Bükkben élő szénégetőknek. Akkor még, az ötvenes évek elején nem kocsival mentek. Mihály bácsinak hívták a parádés lovas kocsist. Anyám felült a szép hintóra, nagy ládában ott volt a pénz, két pokróccal letakarták, és ha jó gyerek voltam vagy ötöst hoztam az iskolából, akkor én is elmehettem vele. Nem anyám mellett ültem, mert ott volt a láda, hanem Mihály bácsi mellett, a bakon, és az egyenesebb szakaszokon átadta nekem a gyeplőt, néha az ostort is…” – mesélte Lukács Sándor arra a kérdésre válaszolva: mi lehet annak az oka, hogy verseiben gyakran szerepel a ló.
Folytatás a Magyar Krónikában.
Ez a lap is megtalálható a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban! Keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!
