Milli és Rémi miskolci kalandjai című könyv megjelenése után azonnal felvetődött, hogy folytatni kell a meseregényt. Azóta meg is jelent a második kötet. Sajnos az idei könyvhétre tervezett könyvtári kötetbemutatót – a járványveszély miatt – el kellett halasztanunk.
A Milli és Rémi miskolci kalandjai, Tajthy Krisztina és szerzőtársa, Boda Lídia, valamint Merényi Dániel illusztrátor 2016-ban megjelent meseregényének már az első kötete is nagy siker lett. Csupa olyan történetet meséltek a szerzők, amelyek kedvesek a gyerekek számára, hiszen róluk szólnak, velük is történhetnek hasonló esetek. De az idősebbek is kedvelik az igényesen, finom humorral megfogalmazott „igazmeséket”.
Létező miskolci helyszíneken járunk, amikor a történet szereplőivel – a szüleivel a városba költözött kislánnyal, Millivel és a hozzászegődött denevérrel, Rémivel – felkeressük az itteni nevezetességeket. Hiteles leírásokat kapunk az egyes helyszínekről, mégis mesés ez a világ, hiszen egy beszélő, érző, egyébként rémisztgető állat is ott van a kislány mellett. A könyv illusztrációin is felfedezhető ez a kettősség: a dokumentálás igénye és a teremtő képzelet, a szabadon áramló művészi fantázia megjelenése ugyanazokon a képeken.
A csavargások folytatása, a nemrégiben megjelent második kötet alapsztorija szerint Miskolc nevezetességeiről készítenek kisfilmet a gyerekek. Bemutatják a belváros nevezetességeit, az itteni sportéletet, a Miskolci Egyetemet, megosztják az olvasóval a bükki sátorozás kalandjait, járnak a zenepalotában, barangolnak az Avason és felkeresik a könyvtárat is. Ide az anyaggyűjtés miatt jönnek a gyerekek. Itt kivételesen semmi huncutságot nem csinál Rémi. Bezzeg a koncerten áthangolja kicsit az orgonát, a múzeumban szerelmével üldözi a dínólányt, a városi televízió stúdiójában „átszerkeszti” a sportközvetítést és még hosszan folytathatnánk Milli és Rémi újabb kalandjait.
Érdemes elolvasni a könyvet!
*
Milli és a többiek a könyvtárban
Részlet a Milli és Rémi kalandjai című meseregény 2. kötetéből
„– Igen, éppen ezért múlt hétvégén elmentem apával Lillafüredre. Készítettünk felvételt a Hámori tóról és a Palotaszállóról. Felvettük a DVTK parkot és felfelé menet a libegőről is videóztunk – mesélte Kázmér.
– Még hátra van Miskolctapolca, a Barlangfürdő és a Maya Park. Jövő héten ez is meglesz! És pár felvétel kedvéért valamikor a Diósgyőri várba is el kell mennünk, szerintem.
– Huh, én már most nagyon izgulok! Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a külföldi gyerekeknek a filmünk?! – aggodalmaskodott Milli.
Kázmér apukájának tanácsára a gyerekek elkezdték megírni a kisfilm forgatókönyvének a tervét. Szinte minden szabad délutánjukat a megyei könyvtár gyermekrészlegének olvasótermében töltötték. Az ottani csend és a terem hangulata nagyon inspirálóan hatott a csapatra, ráadásul az írásban és az anyagok rendszerezésében segítségükre volt az egyik könyvtáros néni is. Rendkívüli tájékozottságával és műveltségével Gabi néni remek ötleteket adott anélkül, hogy túlságosan beleszólt volna a gyerekek dolgába. Együtt rendszerezték a felvételeket és a terveik szerint néhány nagyobb témakörbe rendezve akarták összeállítani a végső filmet.”