Deák Ferenc 1876. január 28-án bekövetkezett halála után Borsod vármegye határozatot hozott a „haza bölcsét” ábrázoló olajfestmény elkészíttetésére. A képet Barabás Miklóstól rendelték meg, a leleplezéskor elhangzó emlékbeszéd megírására Borsod megye főjegyzőjét, Lévay Józsefet kérték fel. A 140 éve elhangzott ünnepi beszéd nyomtatásban is megjelent. A röpíves nyomtatvány néhány fennmaradt példánya közül egyet őriz a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtár is.
140 éve, 1877. november 5-én került sor a Borsod vármegye által megrendelt Deák-portréjának leleplezésére. A Borsod című lap 1877. november 8-i száma így számol be a „kegyelet magasztos és szép ünnepélyé”-ről:
„A mai közgyűlésen a bizottság tagjai szokatlan szép számban jelentek meg, s a nagyterem karzatát városunk és megyénk hölgyei disziték, hogy ők is lássák, mint kell hódolni az arra méltó nagyságnak, hogy hallják szavát annak, ki minden nyilvános fellépése alkalmával, költői magasztos szép szónoklatával, oly mély s oly elfelejthetetlen benyomást gyakorolt hallgatóira. Főispán ur ő méltósága megjelenvén, rövid szavakkal üdvözölte a bizottság tagjait, s jelezve az ünnepélyt, a gyűlést megnyitotta. Ezután, mint első tárgy az alispán úr kimeritő évnegyedes jelentése olvastatott fel, melynek tudomásul vétele után, megyénk főjegyzője Lévay József emelkedett fel s a néma csendben, az ő kiváló, szivet megragadó beszédmodorában, a következő alkalmi beszédet mondotta:…”
Deák Ferenc halála (1876. január 28.) után Borsod vármegye határozatot hozott a „haza bölcsét” ábrázoló olajfestmény elkészíttetésére. A portrét Bay Bertalan alispán, Barabás Miklóstól rendelte meg, Borsod megye főjegyzőjét, Lévay Józsefet pedig a portré leleplezésekor elhangzó ünnepi beszéd megírására kérte fel. 
Nem meglepő, hogy Lévaynak „jutott a megtisztelő kötelesség, hogy az ekként kebelünkbe érkezett vendéget a közérzelem tolmácsa gyanánt ünnepélyesen üdvözölje…”. Lévay nevéhez már addig is számos kommemorációs, ünnepi alkalomra, megemlékezésre írt beszéd és költemény fűződött. Például Vezérhang – Prológ Kazinczy Ferenc születésének évszázados emlékünnepén (1859), Kazinczy Ferenc emlékezete (1859), Emlékbeszéd Kazinczy Gábor fölött (1865), Emlékbeszéd Tompa Mihály fölött (1869), Palóczy László síremlékénél (1869), Szemere Bertalan emlékezete (1870), Beszéd Szemere Bertalan gyászravatalánál – elhangzott hamvainak miskolci újratemetésén (1871). Portréavatáskor elmondott ünnepi beszéde sem ez az egyetlen, Szemere Bertalan és a Vay főispánok képmásainak leleplezése szintén a megye főjegyzőjének orációjával zajlott.
Lévay számtalan alkalommal bizonyította szónoki tehetségét a Kisfaludy Társaság közgyűlésein, a kommemorációs eseményeken vagy a vármegyei közgyűléseken. Az 1877. évi, Deák-portré leleplezésekor tartott ünnepi beszéde is nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. A Borsod említett cikke erről így ír tudósít: „Már elhallgatott a szónok, de a közönség a beszéd varázshatásától mintegy megigézve hallgatott tovább, s csak később tört ki taps és viharos éljenzésben, s boldognak érezte magát mindaz, ki vele kezet szorithatott, s büszkének az, ki arra gondolt, hogy megyénk főjegyzőjében ily lángnyelvü költőt bir.”
A közgyűlés Lévay beszédét jegyzőkönyvbe iktatta és határozatot hozott a kinyomtatásról. Ez sem volt egyedülálló eset, a Szemere-beszéd kapcsán ugyanígy jártak el. A röpíves nyomtatvány még 1877-ben megjelent a miskolci Rácz nyomdában. A néhány fennmaradt példány közül egyet őriz a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban a Régi Könyvek Tára is.
Az érdeklődők dr. Porkoláb Tibor irodalomtörténésznek, a Miskolci Egyetem docensének munkájából tájékozódhatnak „az elfelejtett dicsszónok”-ról. A Kultusz és felejtés, Lévay József irodalmi és társadalmi státusza című mű 2017-ben jelent meg a Ráció Kiadó Ligatúra sorozatában.
Az emlékbeszéd többekkel együtt a Lévay József Centenáriumi Emlékprogram keretében 2018-ban jelenik meg a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár kiadásában. A készülő tudományos forráskiadás – melynek sajtó alá rendezője dr. Porkoláb Tibor – hiánypótló, hiszen „a Szó felkent mesteré”-nek 27, ma már nehezen hozzáférhető emlékbeszéde és emlékódája kerül kiadásra, a kommemorizációs események leírásával, szakszerű magyarázatokkal, jegyzetapparátussal és irodalomjegyzékkel.