Lévay József költő, műfordító, Borsod vármegye alispánja 1862-ben lett a Kisfaludy Társaság tagja. Ennek félévszázados évfordulója tiszteletére rendezett miskolci ünnepség emlékét őrzi az 1912-ben megjelent Lévay Emlékkönyv. A kötet ma már digitálisan is elérhető, és most – mint a hónap könyve – megtekinthető a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületének földszintjén (Miskolc, Görgey Artúr u. 11.).
Az 1912-ben megjelent Lévay Emlékkönyv – az alcím szerint – a költő Kisfaludy-Társasági tagságának ötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum-Egyesület kiadásában.
Ahogyan az első oldalon olvashatjuk: „Egy napnak az emlékét őrzi ez a könyv. Egy napét, melynek fényében glóriával övezetten jelenik meg egy név, egy dátum.” A név Lévay Józsefé, a dátum pedig 1911. november 19., a miskolci jubiláris Lévay-ünnep időpontja. A Lévay Emlékkönyv ennek a napnak nyújtja pontos leírását, beszámol az ünnepség eseményeinek soráról és közli az elhangzott köszöntők, beszédek, szavalatok stb. szövegét. Az Emlékkönyv és a korabeli sajtó (Miskolcz, Miskolczi Napló, Miskolczi Ujság, Ellenzék) tudósításai alapján pontosan rekonstruálható a nap, mikor „ünnepi díszbe öltözött a város, amely díszpolgárának dicsőségét belső büszkeséggel látta és növelésére sietett”.
A jubiláris ünnep ötlete a Kisfaludy Társaság 1911. évi márciusi ülésén fogalmazódott meg. Az ülésen – Lévay távollétében – Kozma Andor felolvasta a költőnek, „a Társaság legidősebb tagja és díszé”-nek Aratás című költeményét, amely nagy sikert aratott. Beöthy Zsolt a Társaság elnöke ezt követően emlékeztette a tagokat arra, hogy „Lévay József a jövő, 1912. évben már társasági rendes taggá választásának ötvenedik évfordulóját tölti be”. Javasolta, hogy figyelembe véve Lévay életkorát (86 év), a tiszteletére tartandó ülést Miskolcon, a költő lakóhelyén rendezzék meg. A tagok támogatták az indítványt, és határozat született a jubiláris ünnepség helyszínéről. Az 1836-ban alapított Kisfaludy Társaság történetében így első ízben fordult elő, hogy ülését nem a fővárosban tartotta meg.
Lévay, miután értesült a miskolci ünnepség tervéről, így írt naplójában: „élénken szorongat annak érzése, hogy én erre a kitüntetésre irodalmi költői értékkel és érdemekkel valóban nem szolgáltam reá…”. Ezt követően 1911 nyarán elutasította a miskolci esemény tervét, ami miatt a Társaság elnöke Miskolcra utazott, hogy meggyőzze a költőt. Lévay így emlékszik vissza a találkozásra: „Vele [ti. Beöthy Zsolttal] volt nálam Balogh Bertalan, a miskolci közművelődési egylet agilis elnöke. Le kellett győzni természetes idegenkedésemet. Talán el fogja még bírni hanyatló erőm a nagy megtiszteltetéssel járó izgalmakat”.
Az Emlékkönyv nemcsak a november 19-i eseményeket örökíti meg részletesen, hanem rövidebben bár, de beszámol az előző nap történéseiről is. Az ünnepség ugyanis már november 18-án, a költő születésnapján megkezdődött. A színházban díszelőadásra került sor, ahol a közönség először Serédi Jenő A nászajándék című egyfelvonásos darabját tekinthette meg Palágyi Lajos rendezésében. Az előadás után Istvánffy Gyula iskolaigazgató olvasta fel Mikes hálája címmel írt költeményét, majd a színpadon elhelyezett Lévay-arckép elé az ünneplők virágcsokrokat és koszorúkat helyeztek el. A díszelőadást Shakespeare vígjátéka, a Makranczos hölgy zárta, melyet Lévay fordított.
A november 19-i ünnepség a fővárosból érkezők fogadásával indult. A reggeli gyorssal érkező tagokat (többek között: Ábrányi Emil, Alexander Bernát, Angyal Dávid, Benedek Elek, Kozma Andor, Rákosi Jenő, Riedl Frigyes) Beöthy Zsolt elnök vezette, de velük érkezett Szily Kálmán is az Akadémia képviseletében.
A vendégeket Vay Elemér főispán és Nagy Ferenc polgármester-helyettes üdvözölte a pályaudvaron. A köszöntőket követően a társaság az ünnepség helyszínére a Korona szállóhoz vonult. Beöthy Zsolt vezetésével aztán „küldöttségben mentek Lévay Józsefért, aki világos, barátságos szobájában az örök ifjuság üdeségével várta barátait és kitárt két kezével, meleg szoritással fejezte ki örömét…”. A Hunyadi utcai házból kilépő Lévayt és Beöthyt, valamint a Korona szállóig tartó díszsorfalat a Vasárnapi Ujság munkatársa, Jelfy Gyula több fényképen is megörökítette. Az Emlékkönyv pedig így számol be róla: „Ennek a viruló, nyüzsgő falnak minden téglája édesen csengő szóval kiáltotta a maga éljenét, majd az ünnepelt lábai elé szórta szeretetének virágait”.
A Korona dísztermében a pódiumon kapott helyet a Kisfaludy Társaság, és az első asztalnál természetesen Lévay. Az ünnepi felolvasó ülést a Himnusz nyitotta meg, majd Beöthy Zsolt elnök ünnepi beszéde hangzott el. Ezt követően báró Vay Elemér főispán tűzte fel Lévay mellére „Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége” nevében a Szent István-rend Kiskeresztjét. Szentpáli István polgármester szónoklata után átnyújtotta Lévay díszpolgári oklevelét, majd Borsodvármegye képviseletében Tarnay Gyula alispán tolmácsolta a vármegye üdvözletét.
Az Emlékkönyv valamennyi üdvözlőbeszédet közli, így a következőkben felszólaló Csorba György ref. főgimnáziumi igazgatóét, és Balogh Bertalanét is, aki a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum-Egyesület nevében fejezte ki „tiszteletét és hódolatát”. Az üdvözlőbeszédeket követően maga Lévay emelkedett szólásra és hálát adott a róla „való ily ünnepélyes megemlékezésükért”. Az ünnepség ezt követően a Kisfaludy Társaság felolvasó ülésével folytatódott. Az elhangzott költemények, regényrészlet, értekezések stb. ugyancsak helyet kaptak az Emlékkönyvben. Az ülés a Szózat eléneklésével zárult.
A „magyaros” díszebéd az ünnepelt „kedves eledeleiből” állt. A pohárköszöntők után két alkalmi vers is elhangzott, köztük Sassy Csabáé. Az ebédet követően újra Lévay kért szót, „poétikus szavait áhitattal hallgatták végig”. Az ünnepség végeztével – ahol elhangoztak Lévay kedvenc nótái is – a fővárosi vendégek az esti gyorssal utaztak el.
A Miskolczi Ujság a következő napon így foglalta össze az ünnepség patetikus hangulatát: „az irodalom ez egyszer nem ércszobrot, hanem élőszobrot ment ünnepelni, mert Lévay a mi tudatunkban félig már szinte érccé és márvánnyá vált társai között lebeg”.
A 103 oldalas Emlékkönyv közel felét teszik ki az Üdvözlések cím alatt összegyűjtött, Lévaynak címzett köszöntő levelek, táviratok, üdvözlőkártyák. A költőt köszöntő több mint 150 személy és testület között találjuk gróf Zichy János minisztert, Berzeviczy Albertet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Széll Kálmánt, Darányi Ignácot, Borovszky Samut, számos irodalmi társaságot, önképzőkört, közművelődési és tudományos egyesületet, nőegyletet, oktatási intézményt, melyek közül több miskolci székhelyű.
Lévay szerint az Emlékkönyv „szinte felújította és maradandóvá tette ama páratlan szép nap emlékét […] Lesz-e, aki évek múlva is beletekint s gondol azokra az időkre, mikor egy gyönge énekest is így jutalmazott a közönség, mondhatni a nemzet?”.
A lehetőség adott a „beletekintésre”: a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár a gyűjteményében található, Lévayhoz kapcsolódó dokumentumok nagy részét már digitalizálta és elérhetővé tette. Az Emlékkönyv szabadon letölthető az alábbi linken: https://mandadb.hu/tetel/88505/Levay_emlekkonyv.
A jubiláris ünnepről dr. Porkoláb Tibor Kultusz és felejtés: Lévay József irodalmi és társadalmi státusza című kötetéből tájékozódhatnak az érdeklődők.
A Lévay József Centenáriumi Emlékprogram (2015–2018) keretében zajló ismeretterjesztő előadássorozat utolsó előtti programján pedig Turbucz Péter a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársa A Kisfaludy Társaság és az 1911-es Lévay-ünnep címmel tart előadást a Szabó Lőrinc Idegennyelvi Könyvtár előadótermében október 17-én, szerdán délután fél 5-től.