Könyvtárunk névadójának, II. Rákóczi Ferencnek fejedelmi helytartója, hűséges társa volt Bercsényi Miklós, aki 350 évvel ezelőtt, 1665. december 6-án született. Könyvtárunk féltett kincsei azok a könyvek, amelyek Bercsényi levelezését tartalmazzák.
„Hej, Rákóczi, Bercsényi, Magyarok híres vezéri…” – a kuruckesergőt ma is gyakran éneklik, amikor a Rákóczi-szabadságharcról, az azt követő megtorlás időszakáról esik szó. A nótában szereplő Bercsényi az az egykori kuruc főgenerális – gróf Bercsényi Miklós –, aki a hagyomány szerint így kiáltott fel az 1707-es ónodi országgyűlésen: „Eb ura fakó, József császár nem királyunk!” Ez az indulatos kijelentés indította el a Habsburg-ház trónfosztásának gondolatát.
A történelmi szólás „fakó” szava ma már némi magyarázatra szorul. A nyelvtörténeti kutatások szerint a középkorban a „fakó” vagy „fackó” szó komondort jelentett. Előbb csak ezt az ősi magyar kutyafajtát nevezték így, majd később minden kutyát. Tehát az „eb ura fakó” mondatban az eb és a kutya szembeállítása arra utal, hogy a Habsburg uralkodó uralkodjon a Habsburg alattvalók fölött, ha I. József császár nem királyunk, nem is parancsolhat nekünk.
O. Nagy Gábor a Magyar szólások és közmondások című könyvében úgy magyarázza: „parancsolj a kutyának; nekem ugyan nem vagy uram, tehát azt teszek, amit akarok”.
A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárnak – a központi épületben található Régi könyvek tárának és a Mindszent tér 2. szám alatti Lévay József Muzeális Könyvtárnak – féltett kincsei között tartjuk számon Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczy fejedelemhez, illetve a Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Károlyi Sándorhoz című köteteket. A XIX. század végén megjelentetett könyvek mellett a 2004-ben napvilágot látott Bercsényi Miklós válogatott levelei című kötetet akár ki is kölcsönözhetjük.
Bercsényi Miklós emlékét kutatva érdemes beleolvasni Rákóczi Emlékirataiba is. A nagyságos fejedelem így ír egyik legfőbb bizalmasáról, a fejedelmi helytartóról: „Bercsényi szelleme, amely nem tudta elviselni az egyenlőséget, a nála alacsonyabbak szemében keménynek és tűrhetetlennek látszott... Konokul tisztelte a saját véleményét, de többnyire megvetette a másokét. Beszédben ékesszóló volt, cselekvésben tétovázó, kétes esetekben ingadozó, tanácsa, elméjének nagy kiterjedése miatt határozatlan és bizonytalan volt, szerencsétlen körülmények miatt mindig másokat okolt. Bercsényi szeretetből és kényszerűségből ragaszkodott hozzám.”
Rákóczi a kritikus megjegyzések ellenére Bercsényit leghívebb barátjának tartotta. Kettőjük története a kitartás, a hűség szép példája.
(fg)