Sarepta – a bibliai város elnevezése olvasztótégelyt, tisztítóhelyet jelent, ugyanakkor egy könyvritkaságot is. A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár egyik féltett kincse az 1562-ből származó, bányászati prédikációkat tartalmazó Sarepta, pontosabban: Sarepta oder Bergpostill sampt der Jochimssthalischen kurtzen Chronicken.
Johann Mathesius műve, a Sarepta oder Bergpostill sampt der Jochimssthalischen kurtzen Chronicken 1562-ben jelent meg Nürnbergben. Sarepta a Bibliából ismert település (1Kir 17,9–10; Lk 4,26). A szó jelentése: olvasztóhuta, olvasztótégely, a tisztítás, nemesítés helye. Sarepta város romjait a mai Sarafandtól délre találták meg.
A röviden csak Sareptaként ismert, alapvetően teológiai műben felső-magyarországi és erdélyi bányászati utalások és kézírásos bejegyzések is vannak.
A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár 2007-ben gyarapodott ezzel az antikvával. Tudomásunk szerint a mű első kiadásából csak ez az egy példány található az országban. Eredeti tulajdonosa a felvidéki születésű Placskó István (1806, Bakabánya–1855, Szarvas) lelkész, Békés megyei evangélikus esperes volt. A mű címlapja és az előszóból három levél hiányzik, de a főszöveg teljes.
Cseh források szerint Mathesius a régi szerzőktől származó feljegyzéseken kívül azokból az ismeretekből indult ki, amelyeket szakemberektől gyűjtött vagy saját szemével látott. A hazai tudománytörténészek is értékelték Mathesius munkásságát. M. Zemplén Jolán (1911–1974) A reáliák a Felvidék XVII. századi irodalmában című tanulmányából idézzük: „Egyébként a Felvidék maga is legendás hírű volt az alkémia fénykorában. Erre vonatkozólag több adatunk is van. Johann Mathesius (1504–1565) joachimstahli lelkész Sarepta címen (a cím maga is a Bibliára, a Királyok Könyvére utal) hatalmas munkát írt a bányászatról, amelyben sok szó esik a Felvidékről is.
Közbevetőleg megjegyezzük, hogy ez a Sarepta, mint teljes címe mutatja, éppoly tipikus terméke a kornak, mint a későbbiekben tárgyalandó misztikus-vallásos fizikák. Ma nehéz elképzelni, hogyan lehet a bányászatról, kohászatról, azok történetéről, pénzegységekről, súlyokról szakszerűen értekezni és ugyanakkor erkölcsi tanításokat adni, minden oldalon legalább öt bibliai idézettel. Ebben a korban tehát nemcsak vallásos fizikakönyvek voltak, hanem vallásos műszaki értekezések is.
Mathesius műve tizenhat prédikációban tárgyalja az anyagot, ezek közül a negyedikben az aranyról, a tizennegyedikben pedig a pénzekről szólva beszél a Felvidékről. Elmondja, hogy ott nemrégiben egy földalatti üregben hihetetlen mennyiségű aranypénzt találtak. Ezek olyan különleges eredetűek voltak, hogy nyilván nem valamelyik király pénzverdéjéből kerültek ki, hanem egy »artifex chymicus« (alkémista) készítette őket. Általában őt is, mint kortársait, csodálattal tölti el a Felvidék bányászati kincseinek gazdagsága. Az arany mellett még csodálatosabb a Selmecen és másutt is található rézvitriol (cementvíz – CuSO4), amely a »vasat rézzé változtatja«, megerősítve ezzel az alkémisták hiedelmét a fémek átváltoztathatóságában.
E legendás hírek miatt külföldi alkémisták szívesen keresték fel a Felvidéket.” (In:http://mek.oszk.hu/05400/05460/pdf/MZemplen_felvideki_realiak.pdf
A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár gyűjteményében található Sareptáról a következő leírást találjuk a katalógusban:
„A könyv eredeti tulajdonosa Placskó István (1806-1855) evangélikus lelkész, Békés megyei evangélikus esperes. - A 22. fol magyar vonatkozású szöveget tartalmaz Magyarország és Erdély bányakincseiről. - A műben több helyütt kézírásos széljegyzet található. - A lapszámozás több helyen hibás, de lap nem hiányzik a műből Álbordázott egészbőr kötés, réz veretekkel és kapcsokkal, az eredeti vaknyomásos disznóbőr kötés és az eredeti gerinc felragasztva Hiányos példány, a címlap és az előszóból három levél hiányzik Restaurált példány”