„Habent sua fata libelli…” – ha elfogadjuk a latin mondást, mely szerint a könyveknek is megvan a maguk sorsa, a Váradi Biblia esetében hozzá kellene tennünk: nem is akármilyen. A történetírók feljegyezték: 1660-ban a Váradot ostromló törökökkel kötött egyezségben külön kitétel volt, hogy szabad elvonulást biztosítanak a készülő könyvnek – a könyvek könyvének. Állítólag a janicsárok sorfala között menekítették ki a városból a kinyomtatott íveket, és a munka folytatásához szükséges eszközöket. A különleges sorsú Váradi Biblia néhány fennmaradt példányából a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár gyűjteményében kettő is van. A több mint 350 éves kötetről Verbiás Tibor könyvtáros írta a következő ismertetést.
A Biblia nyomtatása 1657-ben, tízezer példányban kezdődött Nagyváradon Bethlen István, I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna, Rhédei Ferenc és Barcsay Ákos, valamint több tiszántúli református egyházmegye adományaiból. Az Újszövetség 1660-ban el is készült. Közben a török támadás a vár és a város elestével fenyegetett. A vár feladásának egyik feltétele az volt, hogy a már kinyomtatott példányokat, a nyomtatáshoz szükséges papírt és a nyomdai felszerelést épségben kiengedik a törökök a várból, ezt a feltételt elfogadták, így jutott ki Váradról a nyomdász és minden, ami a Biblia nyomtatásához szükséges volt; s fejezhette be a kiadást 1661-ben Kolozsvárott felállított műhelyében Szenci Kertész Ábrahám. A Biblia kevesebb, mint 6000 példányban jelent meg, „Váradi”-nak nevezik, mert a munka ott indult el. A magyar nyelvű Biblia a Károli-féle szöveget tartalmazza Köleséri Sámuel átdolgozásával és széljegyzeteivel.
A magyar egyház- és művelődéstörténet szempontjából jelképes értékű Nagyvárad az akkori protestantizmus fellegvára, ezért kezdte itt a Biblia nyomtatását Szenci Kertész Ábrahám nyomdászmester, aki mintegy 190 művet bocsátott közre 1639 és 1667 között.
Szenci Kertész Ábrahámban Tótfalusi Kis Miklós előfutárát tisztelhetjük. Egy olyan művelt és tudatos, külföldön – egyes feltételezések szerint az Elzevireknél – tanult mestert, aki egyaránt jártas a teológiában és a korabeli helyesírásban, s aki nyomdászi-könyvkiadói hitvallásának öntudatos szerénységgel hangot is kíván adni, korántsem egyéni hiúságból, hanem hitvédelmi céllal, mint a Váradi Biblia előszavában írja: „Arra kellene minden szent buzgósággal igyekeznünk, hogy mentül tisztább és hibátlanabb Biblia jönne szemünk eleibe és forgana kezűnkben, tudván hogy ez egy kiváltképpen való fegyverünk minden mi lelki ellenségeink ellen, de erre való derék gondviselést az Istennek a mi sok bűneinkért ránk omlott haragja e néhány esztendőkben sokképpen ajándékozza meg. És jóllehet, ez szent kincs és fegyver a mi igazhitű s vallású eklézsiáinkban valóságos essentiája szerént, nyelvünkben való fordításban is megvagyon: mindazonáltal annak teljesebb mértékét, tökéletesebb állapatját szívesen kévánnunk igen méltó, ha szintén azt a tökéletességet nem reménlhetjük is, mely minden hibát kirekesztene, amint hogy nem is oly fordítás, melyben ben valami fogyatkozás, ha kicsiny is, nem esnék. Mostan ezért e nyomtatás nem új fordítás, hanem a régi, mindazonáltal némely szók helyébe (de ez is ritkán lett) alkalmatosbak tétettek…”
Az itt bemutatott példány Ragályi Lajos tulajdona volt, később a Borsod-Miskolci Múzeum Könyvtárába került. Az álbordázott egészbőr kötéssel készült kötetben az utolsó 10 oldalt kézírással pótolták.