A szerző saját kiadásában jelent meg a gömöri Hét községben élő Gulácsy Erika Drakula szakácsnője című novelláskötete.
Gyermekkorától rendszeresen olvas, naplót vezet a Miskolcon született, majd Putnokon felnőtt Gulácsy Erika. A most megjelent Drakula szakácsnője című kötete elején írja, hogy már tízévesen Mikszáthot, Jókait, Zolát, Karinthyt olvasott, de legjobban Mancika mamájának a családi történeteit szerette hallgatni. Ezek közül sokat megörökített a naplójában is. Gulácsy Erika gimnazistaként még arról álmodott, hogy régész lesz, de a családi tragédiák miatt érettségi után nem folytathatta tanulmányait. Évtizedekig virágboltvezetőként dolgozott Putnokon. Miután nyugdíjas lett, elkezdte rendezgetni írásait. A fiók mélyéről előkerült naplókat újraolvasva rácsodálkozott a nagymamától hallott történetekre is. A most megjelent kötete bevezetőjében így fogalmaz: „400 év alatt a családomban voltak papok, apácák, vándor mutatványosok, erdészek, jósok, karthauzi néma barátok Tapolcán, artisták, tengerészek és egy Fatima (Pircsi) nevű nő, akit elraboltak a törökök Erdélyből és Mehmet szultán háremébe került…” Az évek során a családi legendárium kiegészült a saját életében megtapasztalt vagy éppen megálmodott esettel. Ezeket felhasználva írta meg novelláit Gulácsy Erika.
Zsuponyóné Ujvári Mária muzeológus, a putnoki Gömöri Múzeum vezetője biztatására jelent meg a Drakula szakácsnője című kötet. A borítón is olvasható műfaji meghatározás szerint életmesék ezek az írások, hiszen többségük megélt eseményen alapul, nagyszülőktől hallott, újra és újra mesélt történeteket dolgozott fel a szerző. Keveredik bennük a valóság és az álom, a tényleírás és a fikció. A szereplő személyek nevét ugyan megváltoztatta a szerző, de ettől még hitelesek a történetek.
A kötet borítóján Molnár Imola képzőművész rajza látható.