Olvasnak még az emberek? – szokták kérdezni a könyvtárost – leginkább azok, akik nem olvasnak. Itt és most értelmetlen ez a kérdés, mert aki eddig jutott az olvasásban, az már felelt is: igen, olvasnak az emberek! De mit csinálnak a könyvtárosok? Ezt is leginkább csak azok kérdezik, akik nem járnak könyvtárba. Aki most eddig jutott, az éppen egy könyvtáros írását olvassa. Azért készül ez a kis jegyzet, mert a könyvtáros feladata az olvasás, az irodalom, a kultúra népszerűsítése is.
Mióta léteznek írott dokumentumok – könyvek, papírusztekercsek, agyagtáblák –, azóta vannak olyan személyek is, akik ezek nyilvántartásával, rendszerezésével, tartalmi feltárásával és népszerűsítésével foglalkoznak. A foglalkozás vagy inkább hivatás elnevezése, a könyvtárnok – miként a dalnok, a hírnök, az írnok, a mérnök, a szónok vagy a tollnok –valamikor 1770 után, a magyar nyelvújítás évszázadában született meg. Időnként még felbukkan kortárs szerzők műveiben is egy-egy könyvtárnok, de leginkább könyvtáros a hivatalos elnevezés.
Temesi Ferenc a Miért nem lettem könyvtárnok? című esszéjében még a hagyományos, régi vágású könyvtárnokokat idézi, de írása végén már az e-könyvek megjelenéséről is szól. Darvasi László pedig – mint Szív Ernő – a Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? című tárcájában arról elmélkedik, hogy a számítógépek térnyerése miatt nem lesznek hagyományos könyvtárak. Az irodalmi példák is azt erősítik, jó okunk van aggódni a könyvtárakért. Ezért lett világnapjuk is – április 14. És az sem véletlen, hogy a könyvtárosoknak legalább három, de lehet, hogy négy vagy öt védőszentje is van. Szent Jeromos, Szent Lőrinc és Alexandriai Szent Katalin is védelmezte – több más szakma, hivatás, élethelyzet mellett – a tudást, a könyvet, az olvasást. Viboráda, a Sankt Gallen-i kolostor apácája könyvkötőként különös tisztelettel nyúlt a kódexekhez. Életrajzírói szerint, amikor 926-ban megjövendölte a magyarok támadását, azt javasolta az apátnak, rejtsék el a könyvtár és a templom kincseit, és meneküljenek! Ő viszont a cellájában maradt, és agyonverték szegényt a fosztogató magyarok. Ezért lett Viboráda jelképe a bárd és persze a könyv, és ezért lett a könyvtárosok védőszentje is.
Sevillai Szent Izidor életében – VI–VII. században – ugyan még mit sem tudhatott az internetről, de tudásának, enciklopédikus műveltségének köszönhetően II. János Pál pápa őt nevezte meg a számítógépek, a számítógépet használók, az elektronikus kommunikáció patrónusaként. Így miután a könyvtárak katalógusai átkerültek az internetre, és épülnek az elektronikus könyvtárak, a különböző adatbázisok, Sevillai Szent Izidornak is helye lett a könyvtárak, a könyvtárosok védőszentjei között.
Az internet, az elektronikus könyvtárak népszerűsége ellenére tele vannak a könyvesboltok igazi, kézbe vehető könyvekkel. Az írók szeretik, ha nyomtatásban is megjelennek műveik, az olvasók pedig büszkék saját könyvtárukra, különösen azokra a kötetekre, amelyeket személyesen nekik ajánlott a szerző.