A magyar kultúra napja alkalmából Tények és regények címmel irodalmi est lesz 2020. január 22-én, szerdán délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.). A meghívott vendég Kováts Judit író, történész, a XX. század történelmi traumáit idéző – Megtagadva, Elszakítva, Hazátlanok című – regények szerzője. Bevezetőt mond és a beszélgetést vezeti Bodnár Tamás főlevéltáros, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatóhelyettese.
Megtagadva, Elszakítva, Hazátlanok – a három szó egy-egy könyvcím. Mindhárom kötet szerzője Kováts Judit. A történész, levéltáros végzettségű író a huszadik század legnagyobb történelmi traumáit dolgozta fel regényeiben. Mert nem szakkönyvek ezek, hanem szépirodalmi művek. Úgy tud mesélni a szerző, hogy közben nem szakad el a történelmi tényektől
A trilógia első darabja, a Magvető kiadásában 2012-ben megjelent Megtagadva című regény története 1942-ben kezdődik. Háború van, de Somlyói Anna és barátnői figyelmét leginkább a szerelem köti le. Előbb csak plátói a rajongás, aztán elérkezik az igazi is, de közeledik a front, és ezzel együtt minden borzalom, erőszak, megaláztatás, embertelenség. A könyv szerzője ugyan fiatalabb annál, hogy személyesen megtapasztalta volna mindezt, mégis hitelesen ír. Történészként, az oral history – mint munkamódszer – kedvelőjeként számtalan interjút készített olyan emberekkel, akik túlélték a háborút. Sikerült szóra bírnia azokat, akik legszívesebben elfelejtették volna, emlékezetükből is kitörölték volna a múltat – mert még mindig fájt, mert talán még szégyellték, ami velük megtörténhetett. Több visszaemlékezés felhasználásával született meg a Megtagadva főhősének, Somlyói Annának a története.
A szerző második könyve, a 2015-ben megjelent Elszakítva című regény. Története Késmárkon kezdődik valamikor 1945 augusztusában, majd 1953-ban Lőcsén fejeződik be. Légvonalban nincs messze egymástól ez a két szepességi város, mégis nagy utat járnak be – térben és időben – a regény szereplői és olvasói. A két főszereplő, a két fiatalnak a szerelme lehetne egy romantikus regény témája is, de az ő sorsukat jelentős mértékben meghatározza a hely és az idő, a zűrös-zavaros kor, amelyben élnek. Az alaphelyzet pontosításaként következzék néhány tény: „apja börtönben, anyja tanácstalan, s Kingának fogalma sincs, mi lesz vele. A líceum megszűnt létezni, nincs se német, se magyar iskola egész Csehszlovákiában, s ők nem állampolgárok többé. Jogfosztottak, hontalanok, kollektív bűnösök.” Az anyaországba érkezve kiderül, hogy itt sem sokkal jobb a helyzet, ráadásul osztályidegenek.
Az Elszakítva folytatásának is tekinthető Kováts Judit harmadik regénye, a 2019-ben megjelent Hazátlanok. A szerző a felvidéki németek kálváriáját mutatja be. A történet hőse a magyarok és szlovákok között felnőtt késmárki diáklány, Lilli Hartmann. Ő sem érti, hogy 1944-ben miért menekítik ki a többi németajkú gyerekkel együtt a lakhelyéről, nem érti, miért szakítják el a családjától. Szinte hihetetlen, mit kellett átélniük azoknak a németeknek, akiket a háború után a Csehszlovák Köztársaságból Bajorországba deportáltak. Szomorú, de érthető a gyorsan felnőtt Lili kérdésfelvetése: „Szlovákia nekem nem hazám, Késmárk sem a hazám, nem tudom, hová megyek, nincs, és lehet, nem is lesz többé hazám, de miért ne lehetne haza nélkül is vígan élni?”
Kováts Judit történész, kutató regényeiben nem a tudományos dolgozatok szóhasználatával közli a szikár és szomorú történelmi tényeket. Dramaturgiailag is jól felépített, lélektani szempontból hiteles regényfolyamként tárul elénk a ki nem beszélt múlt. A regényhős, Lilli Hartmann megjegyzése komoly figyelmeztetés: „Nem igaz, hogy az idő gyógyít. Az idő csendes, alattomos gyilkos. Aki nem bír felejteni, az meghal!”
(Filip Gabriella: Tények és regények. In: Keresztény Élet. 2020. január 12., 13. p.)