Szörényi Levente Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, előadóművész lesz a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár (Miskolc, Görgey A. u. 11.) vendége március 9-én, szerdán délután fél 5-től. A tavaly megjelent Szörényi – Rohan az idő című életrajzi kötet kapcsán Mező István karikaturista, a Miskolci Illés Emlékzenekar klubvezetője beszélget az előadóművésszel.
Szörényi Levente 70. születésnapja tiszteletére jelent meg tavaly a Helikon Kiadó gondozásában a Szörényi – Rohan az idő című életrajzi kötet. A szerző, Stumpf András személyes beszélgetések alapján, számtalan egyeztetés, pontosítás után – az újságírói kérdéseket elhagyva – írta meg a művész élettörténetét, ahogy azt maga a főszereplő, Szörényi Levente mesélte.
„Ez a könyv Szörényi Leventéről, a 20. század magyar rockzenéjének nem csak számomra legmeghatározóbb dalszerzőjéről, énekeséről, az ő eddigi 70 évéről szól. Úgy, ahogy ő tekint vissza. E kiadványnak hangsúlyozottan nem célja tehát egy korszak oknyomozó igényű feltárása – más szereplők láthatták az elmúlt éveket akár teljesen másképp is. Mindez persze főleg a történések értelmezésére vonatkozik – a tényeket, dátumokat és helyszíneket minden esetben igyekeztünk ellenőrizni. Ezzel a könyvvel azonban nem dátumok keresésére indulunk. Akárcsak Levente a Holdvilágárokban, én is összefüggések után kutattam – csak én az ő életében és életművében. Úgy érzem, találtam is rengeteget. Úgy érzem, a legfontosabbra is rábukkantam” – írja a bevezetőben Stumpf András.
Szörényi Levente élettörténete a megélt események miatt is érdekes lehet, hiszen a háború idején született, megtapasztalta a szegénységet, túlélte a kommunizmus éveit, az elzártság, a szigorú kultúrpolitika ellenére az 1960-as években az Illés együttessel megteremtették a Kárpát-medencei ihletésű, magyar nyelvű beatzenét. Ezt követően a ’70-es, ’80-as években a Fonográf zenekarral is jelentős sikereket ért el, és olyan színpadi műveket köszönhetünk neki, mint az 1983-ban bemutatott István, a király. De a számvetésen, a sikerek, az eredmények összefoglalásán, a múltidézésen túl mint sorselemzés is érdekes lehet ez a könyv. „Bika vagyok, küzdök a céljaimért – fogalmaz Szörényi Levente –, azzal senki sem vádolhat, hogy fölültem volna a hullámokra, legyintve: vigyenek csak, amerre akarnak. Sokszor aztán be kellett látnom, hogy hiába küzdök. Ha egyszer más a sorsom, nem tehetek semmit. Nem baj. Elég feladatot ad az is, hogy az ember képes legyen betölteni a saját sorsát – csak éppen ahhoz, hogy kiderüljön, mi az, folyton ki kell hívni magunk ellen. Az emberek többségének szerintem az a baja, hogy ezt nem teszi meg. Hagyja, hogy az egyénisége, amennyi van neki, elvesszen a nagy forgatagban. Ettől az önhiánytól pedig a legtöbb ember aztán piszkosul szenved. Ebből a szempontból lehet érdekes egy élettörténet, egy életrajzi könyv. (…) Végső soron a személyiség érdekel, az egyszeri és megismételhetetlen ember. Az egyéniség, az a határozott vonás, amely a személyt mindenki mástól megkülönbözteti…”
Szörényi Levente élettörténete nemcsak a zenekedvelők számára lehet érdekes és elgondolkodtató olvasmány.