Az egykori 10-es honvédek és a 100 évvel ezelőtti nagy háború emléke előtt tisztelegve ebben a hónapban A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma című kötetet mutatjuk be a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületének földszintjén. A Lévay József Muzeuális Könyvtárban őrzött példányról Varga Gábor írt ismertetést.
1939 telén, a második világháború kirobbanását követően, emlékalbum jelent meg a miskolci 10. számú honvéd gyalogezredről. A Sassy Csaba szerkesztésében kiadott kötet a város „házi ezredének” is nevezett, volt 10-es honvédek hagyományőrző tevékenységének egyik fontos dokumentuma.
A miskolci magyar királyi 10. honvéd gyalogezred 1890-ben alakult a már meglévő miskolci honvéd zászlóalj, valamint az egri és sátoraljaújhelyi zászlóaljak összevonásával. Az 1914. augusztusi mozgósítás nyomán a népfelkelő ezred és a tábori ezred rövid időn belül felállt, és először a népfelkelő, majd a harci ezred is bevetésre került Galíciában, az orosz fronton. A harci ezred 1914. augusztus 26-án Tarnawatkánál súlyos vereséget szenvedett és egészen Krakkóig vonult vissza. A népfelkelő ezred a Przemyśl környéki harcokban játszott fontos szerepet, és a város körülzárása után az erőd védelmére rendezkedett be. 1915 tavaszán az orosz haderő elfoglalta a várost, a 10. népfelkelő gyalogezred fogságba került, újraszervezésére nem került sor. 1915 tavaszától így egyetlen 10. honvéd gyalogezred harcolt, amely májusban a gorlicei áttörésben, Rosenbark elfoglalásában, majd a Breszt-Litovszkig tartó folyamatos előrenyomulásban vett részt. 1916 nyaráig állóháborút folytattak, majd az ezredet Erdélybe vezényelték, ahol először a román haderőt szorították ki a Görgényi havasokból, majd egész télen át védték a Gyimesi-szorost. 1917 tavaszán a Magyaros határhegység elfoglalásával tüntették ki magukat. 1918 tavaszáig az Ojtozi-szoros védelmében vettek részt, később az ezredet Budapestre vezényelték, ahol rendvédelmi feladatokat láttak el. 1918 augusztusában újra a frontvonalba kerültek és Dél-Tirolban, majd a Piave folyó mentén akadályozták meg az olasz offenzívát. Az októberi események után az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadserege felbomlott, a 10-es honvéd ezred pedig Trient (Trento) felé vonult vissza. Az olasz haderő az 1918. november 2-i fegyverletétel ellenére bekerítette a visszavonuló csapatokat. A legtöbben olasz hadifogságba kerültek, ahonnan 1919 őszén térhettek haza.
Az ezredhagyományok ápolása már az 1920-as évek elején elkezdődött. Sáfrány Géza volt ezredparancsnok kezdeményezésére 1922-től ezrednapokat (az utolsót 1942-ben) tartottak Miskolcon. Újra megjelentették a 10-es Honvéd című újságot évi egy számban. Az 1917-ben indított 10-es Honvéd tábori újság, melynek harctéri szerkesztője Sassy Csaba volt, a háború alatt havonta két számban jelent meg. Az újságot Miskolcon, Egerben és Sátoraljaújhelyen árusították, és előfizetőinek száma folyamatosan nőtt. Az újság bevételei az 1916-ban felállított hadiözvegy- és árvaalaphoz kerültek.
Az 1927. évi ezrednap alkalmával leplezték le Vass Viktor szobrász alkotását, a 10-es honvéd szobrot. A következő évben a volt 10-es honvédekről utcát neveztek el és emléktáblát avattak a laktanya falán. 1929-ben hadimúzeumot nyitottak a Borsod-Miskolci Múzeum papszeri épületében, ahonnan 1939-ben költöztették át a Zenepalotába. A gyűjteményt 1944-ben az egri líceum pincéibe menekítették.
A 10-es honvédek bevonulásának negyedszázados jubileumára megjelent emlékalbum összeállításához Sassy Csaba egykorú beszámolókat, az ezrednapokra írt visszaemlékezéseket, a 10-es Honvéd újságban közölt cikkeket használt fel. Az emlékalbumban helyet kapott többek között Kiss Kálmán altábornagynak az 1931. évi ezrednapra összeállított és ott felolvasott megemlékezése az 1914 nyara és 1918 ősze közötti hadműveletekről A 10-es honvédek harctéri útja hét országon át címmel, Petrik Ernő százados harctéri naptára, melyet az 1917–1918. évi 10-es Honvéd tábori újság és az 1919-es 10-es honvéd naptár számára állított össze. Ebben napokra lebontva beszámol a honvéd ezred csatáiról. Petrik nevéhez a könyv még három további fejezete fűződik, melyekben ugyancsak kronológiai sorrendben eleveníti fel a harctéri eseményeket, de a fontosabb ütközetek mellett a háború mindennapjainak bővebb leírását is adja. Harctéri eseményekről, az ezred vonulásáról Sassy Csaba is ír, de ezeket kiegészíti olyan az ezred számára jelentős események beszámolóival, mint IV. Károly király vagy József főherceg látogatása az ezrednél 1917 nyarán.
A visszaemlékezések mellett az emlékalbumban helyet kapott egy személyi adattár a volt 10-es honvédek fényképpel illusztrált életrajzával. Az album e történeti forrásként is jelentős részéről így írt a szerkesztő: „Ez a sok személyi adat hű seregszemléje lesz a volt 10-es honvédeknek, ahol mindenki megtalálja a húsz év előtt szívéhez nőtt, de rég nem látott kedves bajtársat.”/Sassy Csaba (szerk.): A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma. Miskolc, 1939. 4. p./
A 10-es honvédekről, hagyományaik ápolásáról, múzeumi gyűjteményükről további adatokat az alábbi tanulmányokban találhatnak az érdeklődők:
Gulya István: A miskolci 10-es honvéd múzeum. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XXXIX. Miskolc, 2000. 291–299. p.
Tarczai Béla: A 10-es honvéd hagyományok őrzése Miskolcon. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XLIV. Miskolc, 2005. 361–374. p.