Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Lévay József művei is megjelentek a rövid életű, de sok vihart megélt Magyar Emléklapok című folyóiratban. Az első hat füzet bekötött és könyvként értékesített változatát őrzi a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Lévay József Muzeális Könyvtára. A kötet eredetileg Tompa Mihályé volt, ő ajándékozta Lévay Józsefnek, így került a Lévay Józsefről elnevezett muzeális gyűjteménybe. Szilágyi Sándor szerkesztői munkásságát, a korabeli cenzúra működését, a Magyar Emléklapok történetét Varga Gábor, a Lévay József Muzeális Könyvtár vezetője mutatja be. A kötet 2014 novemberében a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.), a földszinti kiállítási tárlóban látható.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása utáni időszak a magyar irodalmi folyóiratok kiadására is rányomta bélyegét. A Nagy Ignác szerkesztette Hölgyfutáron, valamint Szilágyi Sándor rövid életű lapjain kívül az irodalomnak nem volt más sajtóorgánuma.
Szilágyi Sándor, a későbbi jeles történetíró, a szabadságharc alatt a Pesti Hírlap és az Életképek munkatársaként dolgozott és 1850-ben fogott saját lap szerkesztésébe. A húszas évei elején járó, ambiciózus szerkesztőnek Gyulai Pál segített, akit az írótársak győztek meg arról, hogy a kedvezőtlen viszonyok között meg kell ragadni minden lehetőséget az irodalmi élet felélesztésére. Visszaemlékezésében Szilágyi Sándor is arról ír, hogy folyóiratát a magyar irodalom és szellemi élet ébrentartása érdekében alapította.
A Magyar Emléklapok 1850 márciusa és júliusa között jelent meg 6 füzetben, Heckenast Gusztáv kiadásában. Gyulai kénytelen volt a kiadó Heckenast forradalmi tematikájának teret engedni, amely ugyan népszerűvé tette a lapot, de betiltásának legfőbb oka lett a közölt írások hazafias, a szabadságharc emlékét felidéző volta miatt. A folyóiratban olyan írók publikáltak, több közülük álnéven, mint Arany János, Csengery Antal, Garay János, Gyulai Pál, Jókai Mór, Lévay József, Szász Károly, Tompa Mihály, Vajda János. A Magyar Emléklapokban versek, elbeszélések kaptak helyet, de hiányzott az irodalmi szemle és kritika rovat. A szépirodalmi anyagot Gyulai Pál válogatta és állította össze. Előfordult, hogy a cenzúra figyelmét elkerülte egy-egy nemkívánatos írás (pl. Tompa: A gólyához), és csak később vonták felelősségre a szerkesztőt. Az előzetes nyomtatványvizsgálat és hatósági jóváhagyás ellenére a lapokat utólag is betilthatták, példányait elkobozhatták. Így történt ez a hetedik számmal, amely már Kozma Vazul nyomdájából került ki, de a rendőrség Szász Károly Rab című verse miatt a példányokat lefoglalta. Szilágyi az első hat füzet el nem kelt példányait Magyar Emléklapok 1848- és 49-ből címmel kötet formában is kiadta.
A hetedik szám betiltása után, a folyóirat nevet váltott és Magyar Írók Füzetei néven jelent meg 1850 júliusa és szeptembere között négy füzetben. Az utolsó számot szintén betiltották, de a szerkesztő a megjelent füzeteket egybekötve Magyar Írók Albuma címmel külön is megjelentette. Szilágyi kérvényt nyújtott be azzal a szándékkal, hogy a Magyar Írók Füzeteit hetilappá alakítsa. A lapindítási engedélyt, még a negyedik füzet betiltása előtt megkapta, de az új rendelkezések szerint a rendőrség előzetes jóváhagyása kellett az egyes lapszámok szétküldéséhez. A Szilágyi elleni folyamatban lévő eljárások miatt ez megoldhatatlannak tűnt, ezért a rendelkezést kijátszva, mely Szilágyi szerint csak a könyvárusi és nem a postai terjesztésre vonatkozott, a kiadó minden vasárnap eljutatta előfizetőihez hetilapját. Folyóirata közben újból nevet váltott és Pesti Röpívek, később Pesti Ívek címmel jelent meg 1850 októbere és decembere között.
Szerkesztőjének eredetileg Jókai Mórt szánta és Bujdosó Magyar Írók Füzetei néven jelent volna meg, végül továbbra is Gyulai szerkesztette. A hetilap szintén rövid életűnek bizonyult és a megjelent tizedik szám után ezt is betiltották.
Szilágyit közben kitiltották Pestről, de ezt a rendelkezést apja, Szilágyi Ferenc, a Magyar Hirlap szerkesztője visszavonatta. Fiát később haditörvényszék elé állítással fenyegették, ha továbbra is lapkiadással próbálkozik, ezért irodalmi évkönyv szerkesztésébe kezdett, mely Nagyenyedi Album címmel 1851-ben jelent meg Pesten. Második kötetét már ennek sem adhatta ki. Szilágyi ezt követően felhagyott lapkiadási kísérleteivel és tanári állást vállalt.
A kiállított mű a Magyar Emléklapok első hat füzetének bekötött és könyvként értékesített változata, melyben többek között Arany János (az 1850-ben írt Letészem a lantot című versével, mely nyomtatásban itt jelent meg első ízben), Jókai Mór (Sajó álnéven), Lévay József (Bátor Miklós álnéven), Petőfi Sándor és Tompa Mihály művei kaptak helyett.
A kötet Lévay József tulajdona volt, akinek Tompa Mihály ajándékozta nem sokkal halála előtt 1868-ban, mint azt Tompa bejegyzése tanúsítja.
*