Vitkolczi Ildikó író, képzőművész legutóbb a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár nyári napközis táborában beszélt a gyerekeknek arról: hogy készül a könyv, miként írja-rajzolja Palkó és Zsófi történeteit. Honlapunk olvasói azt is megtudhatják: ő mit olvas éppen, mit szeretne legközelebb elolvasni, és miért ajánlaná mindenkinek legutóbb megjelent, Palkó, Zsófi és a szörnyű szerda című kötetét?
– Az első kérdés tehát: mit olvas, ha éppen nem ír?
– Egyrészt verseket…
– Másrészt?
– Másrészt is verseket.
– Pontosabban egyrészt!
– Lackfi János: Paradicsomleves betűtésztával.
– Szereti?
– Beleolvastam a könyvesboltban, és annyira jó, hogy meg kellett vennem. Ovis ételekről szól, amiket szeretnek a gyerekek, és amiket nem. Paradicsomos káposzta, tejbegríz, hagyma meg még sokféle, finom és nem annyira finom étel megverselve.
– Másrészt?
– Másrészt is verseket olvasok. Kányádi Sándortól, Fecske Csabától, Babitstól, Radnótitól, Imre Flórától… Keresgélek egy alakuló regényemhez.
– Prózát csak ír, de azt nem olvas?!
– Dehogynem! Ez lett volna a harmadrészt… Most olvasom Victoria Schwabtól Az archívum című könyvet. Még nem tudom, tetszik-e, de érdekelnek az elképzelt jövőről szóló könyvek.
– Mi jöhet ezután?
– A legközelebb Louis Frédéric: Japán hétköznapjai a szamurájok korában (1185–1603) című könyvét szeretném elolvasni. Érdekel ez az időszak. Egyszer már olvastam, de épp a könyvtár katalógusában láttam, hogy van újabb kiadása, és érdekelne, bővült-e bármivel is a régebbi kiadáshoz képest.
– Kinek ajánlaná az idei ünnepi könyvhétre megjelent „szörnyes” könyvét? 
– Mindenkinek ajánlanám.
– Ajánlja!
– Az ovis korosztálynak azért ajánlom, mert a történetek önmagukban is élvezhetőek, meg úgy is, ha az olvasás közben fölmerülő kérdéseket később meg lehet beszélni a szülőkkel. Ez lenne az egyik célja a könyveimnek. Hogy beszélgessenek a történetekről meg a saját élményekről a szülők és a gyerekek.
Olvasni tanuló gyerekeknek azért ajánlom, mert a szövegek nem nehezek, és a képek is segítenek az értelmezésben. És jó könyvvel, ami még vicces is, sokkal könnyebb beletanulni az olvasásba. Szerintem.
A felnőtteknek meg azért kellene elolvasniuk ezeket a történeteket, hogy ráismerhessenek a saját, gyerekkori élményeikre, és nevethessenek egy nagyot rajta. (Konkrétan volt már olyan felnőtt, aki odajött hozzám dedikálás alkalmával, és elmesélte, hogy gyerekként ő ugyanúgy eltévedt, mint Zsófi az első kötetben. Csak az úriember nem egy emeletnyit tévedett, hanem egy egész lépcsőháznyit.) És a felnőtteknek azért is el kellene olvasniuk Palkó és Zsófi történeteit, mert remélem, hogy olyan, fölmerülő problémák esetén, amikről nem tudnak a gyerekkel beszélni, mert a gyerek nem tudja megfogalmazni, mi a kérdése vagy a gondja – mint például a Palkó félelme a szörnyektől –, a történetek elolvasása után talán tudnak majd beszélni róla.
(fg)
Mit olvas Jenei László író?
Mit olvas Fecske Csaba költő?
Mit olvas Györgyei Géza író?
Mit olvas Vass Tibor költő?
Mit olvas Finta Éva költő?
Mit olvas Serfőző Simon író, költő?
Mit olvas Korpa Tamás költő?