Lapszemle

Hozzá vágyik, benne él címmel mutatja be az encsi Szabó Sándornét, Erzsikét a Reformátusok Lapja november 27- számában, Emberi példa rovatban Karcsai Nagy Éva újságíró. A cikk bevezetőjében olvashatjuk: „Korát meghazudtolóan aktív nyolcvannyolc évesen is az encsi Szabó Sándorné matematika–fizika szakos tanárnő. Nyugdíjba vonulása után tizenöt éven át hittant tanított az első és második osztályosoknak. Presbiterként a gyerekek mellett a konfirmandus fiatalokba plántálta a hit magját. Negyedik éve egy idősek otthonában segít az istentiszteletek előkészítésében, kiállításokat szervez, felolvas a gondozottaknak. Nem fél a mindennapoktól, mert tudja, az úr vigyáz rá.” Folytatás Reformátusok Lapjában.
Ez a hetilap is megtalálható a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!
 

Vizsolyi misszió címmel közöl riportot a Magyar Demokrata november 3-i száma az abaúji település legújabb sikereiről, a Mantskovit Bálint Nyomdatörténeti Múzeumról, a vizsolyi biblia hungarikum-kiadásának előkészítéséről, a tervezett pincemúzeumról, a kulturális terek fejlesztéséről…
„Hitből, múltjából erőt merítve, a közösség áldozatos munkájával születik újjá Vizsoly. Az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás történelmi települése alig öt esztendő alatt évtizedek mulasztását hozta be, emelkedő pályára állítva a falut. Az abaúji misszió azonban túlmutat önmagán, jelentősége nemzeti mértékben mérhető” – írja a bevezetőben a cikk szerzője, Ágoston Balázs. Folytatás a Magyar Demokratában.
Ez a lap is megtalálható a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!
 

Mit Miskolc adhatott… címmel a miskolci 13. Jameson Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválról ír összefoglalót Báron György filmkritikus az Élet és Irodalom szeptember 23-i számában. A szakember szerint a Cinefest „szívósan, apránként építkezve elérte, hogy végre nekünk is legyen vállalható, nemzetközi mércével mérhető filmes mustránk.” A fesztiváli események rövid elemzése után a szerző ír a városról is. Ebből idézünk: „Az egyhetes moziünnep fényeit a város szürkesége ellenpontozza. Estére már a fesztiválközpont melletti főutca is sötét és jószerivel üres, az éttermek, kávézók az utolsó előadásoknak nem a vége, hanem már a kezdete előtt bezárnak, a művház előtti alkalmi sátor zenés kocsmai hangzavarából, villódzó fényeinek vakításából kihalt, félhomályos terekre lépnek ki a hazatérő vendégek. Akik amúgy szétszóratva lelnek lakhatásra, mert nincs Miskolcnak erre alkalmas tágas szállodája. Erről persze nem a fesztivál szervezői tehetnek, ők, dicséretükre legyen szólva, maximálisan kitöltik az adott teret…” Bővebben az ÉS-ben.
Ez a hetilap is megtalálható a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban.
 

Rejtélyes kaptárkövek címmel fényképes riport olvasható a Magyar Krónika szeptemberi számában. „Hungarikummá minősítették a Bükkalján fellelhető kaptárköveket. A legalább nyolc évszázada, a puha riolittufába vésett kőfülkék funkciója máig ismeretlen – a képződmény ugyanakkor Európában egyedülálló” – olvashatjuk a cikk bevezetőjében. A Bükkaljai Kő-utat, a rejtélyes kaptárköveket Póczik Mónika, a hungarikummá nyilvánítást kezdeményező Kaptárkő Természetvédelmi Egyesület geográfusa, az egykori barlanglakásban lévő szomolyai tájházat pedig Rónainé Szekeres Erzsébet, a tájház önkéntes gondnoka mutatta be a cikk szerzőjének, Szarka Sándor újságírónak.
Az írásból kiderül, a Bükkaljai Kő-út mentén egyedülálló történeti, kulturális, néprajzi különlegességek fedezhetők fel. Minderről bővebben a Magyar Krónikában.
Ez a lap is megtalálható a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!