Ólom vagy lélek – ezt a címet kapta a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Kaffka Margit Könyvtárában működő irodalmi klub legutóbbi, január 16-i összejövetele. A Koleszár András által vezetett beszélgetés kapcsán készült a következő beszámoló.
Ólom vagy lélek
„Nézze kend, ólom van az aljában. Ha lefektetöm, fölugrik. Nézze kend mán!
Jánosról lefoszlik most a zsibbadtság, rémület, s benső indulatai elcsöndesülnek.
– Ó! – sóhajtja megkönnyebbülten. – Ólom van benne.
Aztán röstelkedve mozog, okát adandó az eddigi violenciának.
– Azt hittem: lélök.”
/Részlet Tömörkény István: Csata a katonával c. novellájából/
Mi az, ami a földön tart minket, mi az, ami felemel?
Megszólal a lelkiismeretünk, ha nincs teljesen elnyomva bennünk.
Valamivel együtt élni – amit nem merünk kimondani – nehéz.
Víz – tiszta forrás – igazság. Megmutat valamit. Van minden dologból szabadulás. Az igazság tőlünk függetlenül létezik, nem kell lent maradnunk. Keressük a kibúvókat. Történik valami, és a láncreakció elindul. Kis dolog, nem számít – észrevétlenül költözik belénk a féreg. A körülmények… Tömörkény 120 éves története megtörténhet bárhol.
Legyen igényünk a biztonságra!
„Csillog a világ arany-szennye” – írja Tóth Árpád: Álarcosan c. versében. Ez lesz az emberek szörnyű veszte. Az igazság jelen kell, hogy legyen az életünkben. Mit tudok tenni, az ellen, hogy ne legyek rossz? Mindenkiben megvan a jóság. Ha nincs is minden rendben, rendbe hozható, őszinteséggel. Túlélhetünk mindent, ha valaki segít benne. Körül kell néznünk: én kinek tudok segíteni? Ezzel magamnak is segítek. Csak az igazság oldja meg a problémáinkat.
Keresnünk kell egy mindenek felett vezető utat, hogy az ólom ne húzzon le minket a mélybe!
/Koleszár András gondolatait lejegyezte: Kárpáti Lászlóné/