A Magyar Napló Kiadó gondozásában, a Rádiusz könyvek sorozatban jelent meg a beregszászi születésű, Sárospatakon élő József Attila-díjas költő, Finta Éva Noé bárkáján rózsatő című verseskötete.
A beregszászi születésű Finta Éva költő, író, nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Írószövetség tagja ismert és elismert alkotó mind Kárpátalján, mind az anyaországban. Kiemelkedő színvonalú irodalmi tevékenységét József Attila-díjjal ismerték el 2019-ben. Noé bárkáján rózsatő című válogatott verseit tartalmazó kötete a Magyar Napló Kiadó gondozásában, a Rádiusz könyvek sorozatban 2021-ben jelent meg. A járványügyi korlátozások miatt a könyvtári kötetbemutatók részben elmaradtak, részben késtek, késnek, pedig érdemes kézbe venni a könyvet, elolvasni ezeket a verseket, és elgondolkodni azon, miben különbözik más irodalmi szövegektől a költemény, vagy miben tér el a többi virágtól a rózsa, és egyáltalán: hogy került Noé barkájára a rózsatő?!
A Rádiusz könyvek a Magyar Napló Kiadó 2020-ban indult új sorozata. Ebbe a kiemelt válogatásba olyan könyvek kerülnek, melyek magyar irodalom átfogó erejű, „sugárzó” életműveit, jelentős szerzőit mutatják be. Finta Éva most megjelent Noé bárkáján rózsatő című verseskötetének borítóján is olvasható egy rövid ismertetés a sorozat céljáról. „A könyvcsalád rádiuszai által befogott tér a teljes világ magyar nyelvű életműveit magába öleli. Az emberi és a nemzeti lét meghatározó kérdésein gondolkodó, a történelmet átvilágító, a mindenkori emberi helyzetet lényegszerűen felismertető lírai, epikai, drámai, esszéírói és műelemző munkákat tárja az olvasó elé. A sorozat műveinek erős sugaraival segíti annak a fénynek a tudatosítását, amely a magyar irodalomból izzott fel a nemzeti és az egyetemes kultúra értékrendjének tükrébe.” Mindez megerősíti, hogy kiemelt figyelmet érdemel ez a kötet.
Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a kiadó irodalmi vezetője, a sorozat névadója utószóként több mint 30 oldalas, részletes tanulmányban elemzi Finta Éva munkásságát. Elsősorban a versekről esik szó, de ezek kapcsán természetesen szó esik a szerző életútjáról, családjáról, irodalmi kapcsolatairól. A kiadói ajánlásban is megfogalmazódik az a kettősség, amely részben a szülőföldhöz, Kárpátaljához, részben az anyaországhoz kapcsolja a beregszászi születésű, Sárospatakon élő költőt.
„A Beregszászról 1990-ben tágasabb hazájába ’repatriált’, és annak északkeleti szögletében új lakóhelyet keresett költőnő verseit a – lélekben – mindvégig Kárpátalján maradásnak és az új otthonlét teremtésének élménye közösen határozza meg. Az előbb kisebbségi, majd peremvidéki sors, a teljesség kihívásaira felelő érzékenység és az izolálódás nyomatékai egymásra torlódó hullámokká feszülnek poézisében. Az ambivalens húrokkal teli léthálóból folytonosan a tér és az idő tágasabb köreibe tör ki a tekintete. A mindinkább csapdaszerűvé váló földi lét helyett az európai kultúra magasabb szféráiban keres lakható otthont. Ezért válik olyan utazóvá, akinek műveiben a lenti sors hol sötét, hol világosabb kontúrjai mellett szinte állandó motívumkör lesz a nagy távlatokba szárnyaló kaland a civilizáció, a művészet és a transzcendencia csillagközi tartományaiba. Műveiben nemcsak saját sorsát és nemzete traumáit, hanem a történelem és a kozmosz kereteibe zárt emberi időt is értelmezi. Vers-űrhajói olyan magasságokba repülnek a sárospataki kertből, hogy sugárzó erejükkel a glóbusz országnyi terepeiről is felfelé vonzzák a tekintetet.”
(fg)