Reményeinkben a jövő azt ígérte… – Üzenetek, vallomások Sütő Andrástól című pódiumműsorát mutatja be Jónás Zoltán 2021. október 21-én, csütörtökön délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u.11.) A műsorban elhangzó erdélyi népdalokat Balogh Ágnes adja elő.
Fájdalmas emlék: 15 évvel ezelőtt, 2006. szeptember 30-án hunyt el Sütő András Herder- és Kossuth-díjas író, drámaíró, a XX. század második felének egyik legjelesebb alkotója. Jónás Zoltán Egerben élő versmondó a szomorú évfordulóra emlékezve állította össze legújabb pódiumműsorát.
„Megrázóak, ma is érvényesek az együvé tartozásunkról, anyanyelvünkről, szülőföldünkről írott vallomásai, üzenetei, drámái – fogalmazta meg az előadás kapcsán Sütő Andrásra emlékezve Jónás Zoltán. – Számomra feledhetetlen, meghatározó élmény az írásaiból készült egyik erdélyi előadóestem után a szövegkönyvembe írott üzenete: ’Köszönöm! Gratulálok! Maradj velünk, erdélyi megszomorított híveiddel András 93. V. 19.’ Erről az együvé tartozásról beszélek írásaiból összeállított Reményeinkben a jövő azt ígérte című műsorban.”
Az előadás tizenkétszer hangzik el októberben a Magyar Művészeti Akadémia támogatásának köszönhetően Észak-Magyarországon: Egerben, Hevesen, Miskolcon, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Gyöngyösön, Pásztón, Bükkaranyoson és Hatvanban.
A műsorban elhangzanak A lőtt lábú madár nyomában című kötetéből részletek, valamint Este a Gyimesbe jártam, Édesanyám mondta nékem, Jer bé a temetőkertbe, Fordulj kedves lovam című népdalok.
„Azt gondoltam; örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangjai közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják itt leélni életüket. Nem így történt.
Reményünk s aggodalmunk kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeik s unokáik után az öregek. Viszi őket a sorsuk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak.”
Sütő András