Április 14. napja 2011 óta – az American Library Association (Amerikai Könyvtárak Szövetsége – ALA) és az International Federation of Library Associations and Institutions (Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége – IFLA) kezdeményezésére – a könyvtárosok világnapja. Ebből az alkalomból olyan magyar szépirodalmi alkotásokra hívjuk fel a figyelmet, melyekben szerepelnek könyvtárosok.
Mióta léteznek írott dokumentumok – könyvek, papirusztekercsek, agyagtáblák –, azóta vannak olyan személyek, akik ezek nyilvántartásával, rendszerezésével, tartalmi feltárásával foglalkoznak. A könyvtárosok mindig is azért dolgoztak, hogy minden olvasó megkapja a könyvét és minden könyv eljusson olvasójához. Közben szinte észrevétlen maguk is bekerültek egy-egy szépirodalmi alkotásba.
Legendás lapok
Szerb Antal (1901–1945) író, irodalomtörténész ifjúságára, a párizsi nyarakra emlékezve fogalmazta meg 1943-ban a Nyaralás a könyvtárban című írásában: „Mindenütt jó volt, de a legjobb a könyvtárban. (…) Miután bementél és elhelyezkedtél, következett a könyvtárlátogatás legizgalmasabb része, a könyv kikeresése a katalógusból. Ez valóságos detektívregény volt akkoriban. Azt mondják, a francia észszerű nép és szereti a világosságot, áttekinthetőséget. Hát a Bibliothèque Nationale katalógusán egyáltalán nem látszottak meg ezek a nemzeti jellemvonások.
A katalógusokban megtalálni valamit olyan leleményt igénylő feladat volt, hogy nem is tudnám módszerét írásban elmondani, mindössze annyit szemléltetésül, hogy csak a harmadik nyáron jöttem tisztába a katalógus minden csínjával-bínjával; büszke is voltam rá és egész délelőttöket töltöttem azzal, hogy egy-egy ismerősömnek vagy esetleg egy addig ismeretlen, de rokonszenves hölgynek megmagyaráztam, hogyan kell bánni vele. De éppen ez volt az izgalmas, – ha az ember a könyvet rögtön megtalálja, mint pl. a British Museum utólérhetetlenül tökéletes katalógusában, a mulatság fele elvész…”
Szerb Antal a British Museum könyvtárába is elviszi az olvasót. Ott kutatja a XVII. századi angol misztikusokat A Pendragon legenda című regényének főhőse, Bátky János, akit meghívnak vidékre is, hogy az ottani családi könyvtárban folytassa munkáját. A lelkesedés óriási: „Beértünk a könyvtárba. Keskeny és rendkívül hosszú terem, a falakon köröskörül rengeteg könyv, nagyobbára egyenruhában, a rózsakeresztes Pendragon-címerrel. Elöntött a semmihez sem hasonlítható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni, fürödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, minden pórusommal könyvet érezni.”
(A regényből 1974-ben készült filmben Latinovits Zoltán játssza Bátky János szerepét.)
Kálnoky és Homálynoky
Kálnoky László (1912–1985) kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító egy ideig könyvtárosként dolgozott, így az Egy könyvtáros hányattatásai című elbeszélő költeményében megörökített néhány könyvtártudományi fogalmat is. A szerző irodalmi alteregója, Homálynoky Szaniszló könyvtáros elhatározza, „hogy a könyvtár anyagát / a Dewey-féle egyetemes tizedes osztályozás szabályai szerint / fogja rendezni, minthogy ehhez a munkához / meglehetősen széleskörű általános műveltség kívántatik, / és mert valóban ez a módszer a legkorszerűbb és a legjobb.”
Kálnoky László a könyvtárossága idején szerzett élményeiről megemlékezik a Félistenek és kérődzők című prózaversében is. Igaz, nem elsősorban a szakmai tapasztalatok megörökítése, sokkal inkább a hatalom természetrajza miatt kívánkozott versbe a történet.
Nyuli és a Danaida-lány
Szabó Magda (1917–2007) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő több alkotásában is megjelenik egy-egy könyvtáros. A Tündér Lala című meseregényben Nyuli, a könyvtáros egyszerre két könyvet olvas, és abban a könyvtárban hatszázbillió könyv is van. De azt fájlalja a kolléga, hogy a tündérek keveset olvasnak, legfeljebb csak a főtündérek és Csili, a patikus.
A mitológiai utalás ellenére XX. századi történetet mesél Szabó Magda A Danaida című 1964-ben megjelent regényében. A főhős, Csándy Katalin könyvtáros, aki minden jószándéka, áldozatvállalása ellenére sem képes a boldogságra. Az irodalmi mű legfőbb erénye a finom és pontos lélekábrázolás. A szerző jellemzése szerint „Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek”. A történet szerint Csándy Katalin főnöke lesz Surányiné, aki külföldi egyetemen tanult, és korábban a Széchényi Könyvtárban dolgozott. „Szenvedélyes könyvtáros volt, azt állította, az emberek azért olvasnak keveset, mert nem keltették fel bennük az olvasási igényt, az iskola rengeteget rombolt természetes érdeklődésükön: az ambiciózus vagy közönyös irodalomtanárok unalmas elemzéseikkel eleve elriasztották növendékeiket az élő és a klasszikus íróktól egyaránt – hát még azokkal mennyi a tennivaló, akik nem is jártak iskolába! ’Az olvasókat nevelni kell’ – mondta Nóra, persze először a könyvtárosnak kell nevelnie önmagát. Ha már a könyvtárosnak van ízlése, akkor kezd a körzetének is ízlése lenni, csakhogy ehhez nemcsak könyvek tartalmát kell ismerni, hanem az olvasók lelkivilágát, képzettségét, problémáit, még sérüléseit is.”
(A regényből 1971-ben készült filmben Törőcsik Mari játssza Csándy Katalin könyvtáros szerepét.)
Napok Jókai Annától
Jókai Anna (1932–2017) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő még az egyetemi tanulmányai előtt, népművelőként, művelődési előadóként kapott „némi felügyeleti jogkört (…) egy budapesti kerület könyvtárfiókjai fölött”. A könyvtár című esszéjében így emlékezett erre az időszakra: „…őszintén mondhatom, eme ténykedésem folyamán tudtam meg a legkevesebbet és a leglényegtelenebbet az itteni munkáról. Mert meggyőződésem, hogy a kimutatások és statisztikai adatok önmagukban sem értéket, sem értéktelenséget nem mutatnak, a ’beiratkozott olvasók száma’ a valóságban sohasem azonos az igazi olvasók számával. (…) Nekem a könyvtár embereket jelent elsősorban. Embereket, akik a megszenvedett betűt eljuttatják lélektől lélekig, talán szellemtől szellemig; embereket, akik várakozva-vágyakozva toporognak a könyvek között, s befogadják a rejtjeles üzenetet.”
Jókai Anna 1972-ben megjelent Napok című regényének főhőse is egy könyvtáros, bár a történet szempontjából ennek nincs igazán jelentősége. A lényeg, hogy egy értelmes, érdeklődő fiatalember életét ismerhetjük meg, és az ő szempontjából követjük mindazt, ami történik nálunk az 1930-as évektől a ’70-es évekig. Benne van ebben a könyvben a Horthy-kor, a háború, az 56-os forradalom – és persze a könyvtár világa is, pontosabban a könyvtárban is megjelennek és ott is megnyomorítják az embert az ideológiai elvárások, a politikai szempontok, az osztályharcos üzenetek.