A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a szovjet fogolytáborokról tart előadást Stark Tamás történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa február 22-én, csütörtökön délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey Artúr u. 11.). Ekkor mutatja be az egykori felsőnyárádi tanító, Szoboszlay György Szovjetunióban írt fogolynaplóját lánya és unokája, Szoboszlay Ágnes ny. egyetemi oktató és Kornya István szerkesztő.
„’Szkoro damoj!’ – Gyorsan haza! Ez volt a hadifoglyok leghőbb kívánsága, ahogy ez Szoboszlay György (1909–1992) felsőnyárádi kántortanító és főhadnagy Szovjetunióban írt hadifogolynaplójában is szerepel. Ő a ’szerencsések’ közé tartozik, mert ’csupán’ 27 hónapot töltött fogságban. Ennek az időnek az utolsó több mint másfél évében írta naplóját” – olvashatjuk a fogságból hazakerült és megőrzött naplót bemutató kötet bevezetőjében, melyet a két szerkesztő, Kornyáné Szoboszlay Ágnes, Szoboszlay György lánya és Kornya István, Szoboszlay Ágnes fia, Szoboszlay György unokája írt. Az egykori hadifoglyok közül nagyon sokan papírra vették visszaemlékezéseiket, de csak utólag, a szabadulás, a hazatérés után, ez a helyszínen, a szovjet hadifogságban írt napló a téma kutatói számára is különleges értéket képvisel. A családi kincset azért tették közkinccsé a szerkesztők, mert úgy gondolják, a téma kutatóin kívül azok számára is érdekes olvasmány lehet, akiknek a szülei, nagyszülei a II. világháború után szintén szovjet hadifogságba kerültek. 
Szoboszlay György a Borsod megyei Csernelyben született, az Egri Érseki Tanítóképzőben szerezte meg a katolikus kántortanítói oklevelet, és 1929-ben a felsőnyárádi katolikus elemi népiskolába kapott kinevezést. „A tanítás mellett a falu leventéinek kiképző parancsnoka volt, majd Sajószentpéteren, és az első bécsi döntés (1938) után Rozsnyón volt járási parancsnok. 1940 májusától továbbszolgáló hadnagy, majd 1942-től próbaszolgálatos főhadnagyként a miskolci magyar királyi 13. Görgey Artúr honvéd gyalogezredben szolgált. Századparancsnoki beosztásban, tizenöt felsőnyárádi honvéddel együtt Kárpátalján áthaladva részt vett az erdélyi bevonulásban. (…) A 2. világháborúban harcoló alakulatnak nem volt tagja. 1945 áprilisának végén, májusának elején leventéivel együtt Sárospatakon, a felvidéki Tótmegyeren, Szencen keresztül az akkori nyugati magyar határig menetelt. Az osztrák határ átlépése előtt a leventéit elengedte, hogy ne kerüljenek idegen földre, és szabadon döntsenek a maguk sorsáról.
1945. május 10-én (nagypénteken) esett fogságba – saját feljegyzései szerint a Bécstől 30 kilométerre északnyugatra fekvő Stockerauban…”