Az ének megmarad(t) – Jónás Zoltán előadóestje elé

Az ének megmarad – Hetek című kötet 1985-ben az akkori megyei tanács művelődési osztálya, a Művészeti Alap Irodalmi Szakosztálya és a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár gondozásában jelent meg. A könyvtár nyomdájában 3000 példányban készült a kötet, és a bemutatót is a könyvtárban tartották. Költők – Raffai Sarolta kivételével, aki betegsége miatt maradt távol – jelenlétükkel bizonyították, hogy bár távol élnek egymástól, mégis összetartoznak, egy közösséget alkotnak. Az irodalmi esten jelen volt Ágh István, Buda Ferenc, Bella István, Kalász László, Ratkó József és Serfőző Simon. A hasonló kor és a hasonló értékválasztás miatt sorolták őket egy csoportba, és  Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, a Miskolcon megjelent Napjaink főszerkesztője adta a Hetek nevet a közösségnek. A kötetbemutatón Zimonyi Zoltán irodalomtörténész, a kötet szerkesztője bevezető előadásában elmondta: „A Hetek indulásukkor a sajátos nemzeti sors diktálta életanyagból és személyes élményekből kiindulva a bajok elkiáltójaként tűntek ki. Azóta társadalmi gondolkodásunkat is telítette a valóság felfedezésének a vágya.” A tematikusan szerkesztett antológiában a versek fölé nem írták a költők nevét, ezzel is azt hangsúlyozták, hogy a szerzők hasonlóan vélekednek a világ dolgairól, akár folytathatnák egymás gondolatmenetét. Hogy melyek voltak ezek a kérdések? Zimonyi így fogalmazott: „A kiválasztott versek köznapi dolgokról, mondhatjuk, a költészet hagyományos, már-már banális témáiról szólnak. S mégis életünk legnagyobb misztériumairól: a természet, élet-halál, születés–elmúlás, szerelem, földhöz–tájhoz–társhoz, emberhez–családhoz kötődés, a hűség csodájáról. Van-e még érvényes szava költészetünknek e ’közhelyekről’, a kis csodák lehetnek-e még ’megtartó erők’, ’ős hatalmak’, ’vén mágiák’? Tud-e még a költészet közmegegyezést kovácsolni megtartó értékeink mellett, az emberi lét különleges minősége, a humanizmus kerteseként? Fölvértezheti-e még a fegyvertelen embert, fölhangolhatja-e a jóra és a boldogságra, hogy a Föld árkaiból és barázdáiból ne csak kínt, sírást, jajszót forgasson ki a hatalmas hanglemez, hanem örömdallamokat is.”
Ezekre a kérdésekre keresi a választ önálló estjével Jónás Zoltán (képünkön). is. A műsorban közreműködnek Kövecses Nikolett és Majoros Roland (ének, gitár).
Jónás Zoltán irodalmi estje nemcsak a múltidézésről szól, nemcsak születésnapi köszöntő, hanem arra is ráirányítja a figyelmet, hogy Az ének megmarad versei megmaradtak, ma is élnek, ma is hatnak, napjaink kérdéseire is válaszolnak. Jánosi Zoltán irodalomtörténész legfontosabb értékükként az állandóságot emeli ki. Így fogalmaz egyik tanulmányában: „A Hetek költészetének egyik legfontosabb értéke ma a megváltozott történelmi keretek között is magatartásuk változatlanságában van. A rendszerváltozás óta eltelt évtizedek történeti útját továbbra is érzékenyen analizálva, tényfeltáró történetiséggel és a nemzeti lét iránti felelősséggel telített költői elveken fogalmazzák meg.”

A HETEK
Ágh István
(Iszkáz, 1938.III. 24. – )
A Nemzet Művésze, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító
Bella István
(Székesfehérvár, 1940. VIII. 7. – Budapest, 2006. IV. 20.)
Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító
Buda Ferenc
(Debrecen, 1936. XI.3. – )
A Nemzet Művésze, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító
Kalász László
(Perkupa, 1933. II. 3. – Szalonna, 1999. I. 25.)
A Magyar Köztársasági Érdemkeresztje kitüntetettje, Radnóti- és József Attila-díjas magyar költő
Raffai Sarolta
(Kecel, 1930. V. 23. – Kalocsa, 1989. IX. 20.)
József Attila-díjas magyar író, költő
Ratkó József
(Pestszenterzsébet, 1936. VIII. 9. – Debrecen, 1989. IX. 13.)
József Attila-díjas magyar költő
Serfőző Simon
(Zagyvarékas, 1942.X.24. – )
Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író