A Miskolci Töredék, vagy más néven Miskolci-kódex a Lévay József Muzeális Könyvtár (Miskolc, Mindszent tér 2.) gyűjteményének legbecsesebb dokumentuma. A Múzeumok Éjszakáján, június 24-én a muzeális gyűjteményben az eredeti példányt, a központi épületben pedig – a földszinten elhelyezett tárlóban – egy hónapon át az eredeti példányáról készült nemesmásolatot láthatják az érdeklődők.
A Miskolci Töredék nyelvemlékek körébe tartozik, a magyar nyelvű írásbeliség kialakulásának és elterjedésének felbecsülhetetlen értékű ereklyéje. 1525-ben, a magyarországi kódexirodalom utolsó szakaszában íródott. A 15. század második felétől az 1530-as évekig tartó virágkorában a magyarországi kódexirodalom a latinul nem tudó, de magyar nyelven olvasó egyházi réteg igényeit elégítette ki. A latin nyelvű egyházi irodalom mellett, néhány évtizedes fordítói munka eredményeképp kialakult az írott magyar irodalmi nyelv. Ennek első hordozói voltak azok a kolostorok könyvmásoló műhelyeiben készült, sokszor jellegtelennek tűnő kötetek, amelyek az apácák számára tették elérhetővé a latin nyelvű liturgikus és ájtatossági szövegek egy részét magyar nyelven. Az ezekben az évtizedekben íródott 2-300 kódexből mára kevesebb, mint 50 maradt fenn.
Kódexeknek a középkori, kézzel írott könyveket nevezzük. Az elnevezés a fatörzs szóból (latinul caudex, codex) származik. A viasszal bevont fatáblák összekapcsolásával alakult ki a könyvforma, amely a papirusztekercset szorította ki a használatból. A kódexek kezdetben pergamenre íródtak, a juh-, kecske- vagy borjúbőr áztatása után. A 13. századtól a pergament fokozatosan kiszorította az olcsóbb papír. A Miskolci Töredék is papírra íródott, bastarda írással.
A Miskolci Töredék az 1525-ben készült Vitkovics-kódex egy része, és valamikor a 19. század folyamán szakadhatott ki a nagyobb terjedelmű, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kódexből. A Vitkovics-kódex ferences apácák, valószínűleg az óbudai klarisszák számára készült. Bonaventura Regula novitiorum című. művének fordítását, breviáriumi hórákra beosztott passióelmélkedést és egy imádságot tartalmaz. A kódexet 1803-ban Vitkovics Mihály fedezte fel Egerben. Ehhez a kódexhez tartozott egykor a Miskolci Töredék, amely a Vitkovics-kódex 72. és 73. lapjai közül hiányzó ívfüzet maradványa, és a hóra-ájtatosság egy része olvasható benne.
A Miskolci Töredék története 1864-től ismert, amikor is Kiss Gyula tiszaszederkényi református lelkész apósa, Szuhai József csoltói ügyvéd hagyatékéban rátalált, majd néhány év múlva a kéziratot Szeremley József tiszadobi lelkésznek ajándékozta. Szeremley 1877-ben egykori iskolája, a miskolci református gimnázium könyvtárának adományozta. A töredék Miskolcra kerülése után öt évvel, 1882-ben az Iparművészeti Múzeum által rendezett könyvkiállításon szerepelt Volf György bemutatásában, aki már akkor a Vitkovics-kódex hiányzó részének tekintette. 1885-ben ugyanő tette közzé betűhív átiratát a Nyelvemléktár 13. kötetében.
A kis formátumú könyvecske 6 levélből, azaz 12 oldalból áll. Az apácáknak szánt hóra-ájtatosságot tartalmazó fordítás nagy valószínűséggel az óbudai klarisszák kolostorának másoló műhelyében készült. Papíranyaga, vízjele és bordatávolsága megegyezik a Vitkovics-kódexével. A fóliók mérete 135 X 95 mm tehát kisebb, mint a Vitkovics-kódexé, mivel az újrakötés során körülvágták.
A kéziratot 1972-ben Miskolci kódex: Isteni gondolatok a XV-XVI. századból címmel a Lévay József Tudományos Könyvtár adta ki, mérvadó szövegkiadása 1991-ben a Régi magyar kódexek sorozatban jelent meg.
A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületének földszintjén elhelyezett tárlóban látható kötet a Miskolci Töredék eredeti példányáról készült nemesmásolat. Az érdeklődők a június 24-i Múzeumok Éjszakája rendezvényen az eredeti kódexet is megtekinthetik a Lévay József Muzeális Könyvtárban (Miskolc, Mindszent tér 2.). Ezen az éjszakán a könyvtár egy másik kuriózumát is bemutatja az érdeklődőknek, a 9. századból származó Aldhelm-kódex töredékét, amely a könyvtár legrégebbi dokumentuma, és kiállításon – a Miskolci Töredékhez hasonlóan – több évtizede szerepelt utoljára.
