Szinpetriben található a világ legnagyobb nyomtatott könyve (4,18 x 3,77 méter), a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi könyvtárban viszont – ha nem is a világ legkisebb könyve – a könyvművészet egészen apró remekművei is megtalálhatók. A több mint 800 darabot kitevő miniatűr könyvgyűjteményünk két legkisebb példánya „A transzformátor – Déri, Bláthy, Zipernowsky” és az „Eötvös Loránd” című, 2,4 x 1,4 cm-es, gyűszűnyi könyvecskék, melyeket a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat 1983-ban jelentetett meg. (A világ legkisebb könyve jelenleg Négy évszak virágai címmel egy 0,74 x 0,75 mm-es mikrokönyv, mely a japán Toppan Printing cég nyomdatechnikai bravúrja – közli a Guiness World Records 2015 c. kézikönyv.)
A
miniatűr könyveket (nevezik liliputi és kolibri könyveknek is) többnyire a bibliofil kiadványok körébe sorolhatjuk. Ez azt jelenti, hogy különleges művészi kiállítású dokumentumokról van szó, melyek elsősorban könyvbarátok részére, különleges papíron, szép kötésben, illusztrációkkal, kis példányszámban készültek. A számozott kiadványok külön értéket képviselnek. A miniatűr könyveket – bár a mérethatárok tekintetében különböző adatokat olvashatunk – három kategóriába sorolják: törpekönyvek (76-100 mm), minikönyvek (30-76 mm) és a mikrokönyvek vagy babaházi könyvek a 30 milliméternél kisebbek.
Kevésbé ismert, hogy a kis könyvek készítése több ezer évre tekint vissza. Az i. e. 2300-as évekből származik egy 41 x 39 mm méretű agyagtábla, mely szerint árpa és korpa került kiadásra az ősi Babilonban. Az ókori Egyiptomban is készültek miniatűr amulettek, hieroglif írással. Egyes kutatók szerint Ciceró, az ókori Rómában élt író, filozófus és szónok már dióhéj méretű, kézi festésű könyvből olvashatta az Iliászt. A középkori kódexmásoló szerzetesek is készítettek „liliputi” méretű könyveket.
A 17-19. században kiadott és ismert magyar miniatűr könyvek a gyűjtők és a könyvtárak féltett kincsei. A jelenlegi ismeretek szerint az első magyar miniatűr könyv egy 1613-ban megjelent kalendárium. (Régi magyarországi nyomtatványok, 2. köt. 1031.) Ez a nyomdászati technika azonban virágkorát a 20. század második felében élte meg külföldön, majd hazánkban is. A legtöbb minikönyv Magyarországon 1970 és 1990 között jelent meg. Az Egyetemi Nyomda Minikönyv-gyűjtő Klubja 1971 januárjától szakfolyóiratot is megjelentetett Mikrobibliofilok címmel. A klubok is az 1970-es években alakultak a nagyobb nyomdák vonzáskörzetében, a magyar gyűjtők száma ekkor több százra volt tehető. Ezekben az évtizedekben Magyarország, azon belül Borsod megye, világviszonylatban élen járt a minikönyv-kiadásban, néhány bibliográfia is tanúskodik erről. Megyénkben az első miniatűr könyv kiadása 1968-ban történt (Pándi Ferenc: Szépmíves tipográfia). Miskolcon több klub is működött, többek közt a Miskolci Miniatűr Könyvgyűjtők Klubja, a Borsodi Szénbányák Péch Antal Miniatűrkönyv Gyűjtők Klubja, sőt 1974. február 11-én a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban is megalakult egy önálló klub, melynek tagjai 2000. márciusig a helytörténeti témájú könyvek kiadásában jeleskedtek. Sajnálatos módon napjainkra az egyesületek csaknem teljesen megszűntek, és ezzel összefüggésben minikönyvek is alig készülnek.
A kisméretű könyvek változatos nyomdászati technikákat, formai megoldásokat és tartalmakat vonultatnak fel. Könyvtárunk gyűjteményében szemet gyönyörködtető, nagy gonddal és hozzáértéssel készült példányok is találhatók, melyek kötése változatosabb a hagyományos könyvek borításánál. A legszebb kötésekhez bársonyt, különféle bőröket, selymet, hímzett szövetet, képzőművészeti alkotásokat használtak. A borítókat sokszor díszes plakettel ékesítették, melyek különböző fémekből, porcelánból, szőttesből, faragott fából, egyéb anyagokból készültek.
A miniatűr könyvek előállítása szakmai, technikai kihívásnak számít a nyomdászok, a könyvkötők számára egyaránt. Az olvashatóság – mint fontos szempont – sok esetben itt háttérbe szorul, pedig nem egyszer olyan írásokkal találkozhatunk, melyek csakis minikönyv formátumban lelhetők fel. (A Nehézipari Műszaki Egyetem diákhagyományai, 1735–1985.) Gyűjteményünkből néhány darabot kiemelve, kuriózumként említhetjük a Nemzetközi alumínium konferenciák Magyarországon (Székesfehérvár, 1985) című minikönyvet, melynek szövegét hajszálvékony, 20 mikron vastagságú alumíniumlapokra nyomtatták, vagy a magyarországi porcelángyártásról szóló írásokat, melyek stílusosan eredeti festett porcelánberakással hívják fel magukra a figyelmet (Zsolnay, 1989; Herendi porcelán, 1987). Gazdagítja az állományt Kristó Gyula Az utolsó Árpádok című műve is (Budapest, 1990), melynek kötéstábláját színes tűzzománc plakett ékesíti, valamint a Sárköz című miniatűr könyv piros és fekete ünnepi szőttes borítója. 
Előfordul hasonmás kiadások törpe méretű változata, mint például az eredetileg 1785-ben megjelent Szakáts mesterségek könyvetskéje. Tartalom szerint rendkívül széles a választék, irodalom, művészetek, sport, politika, életrajzok, ipartörténet, helytörténeti kiadványok, zenei művek, néprajz stb. – mindent felsorolni nem érdemes, hiszen az érdeklődök számára segítséget nyújt a könyvtár egyre bővülő online katalógusa.
A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár minikönyv-gyűjteménye a második emeleti Helyismereti részlegben, azon belül a Régi Könyvek Tárában található. Kutatás céljából a kis könyveket helyben lehet olvasgatni – nagyítóüveg használata célszerű. Beiratkozott olvasóinknak e célból raktári kérőlapot szükséges kitölteni.
Vinnai Gabriella
Forrás:
Miniatűr könyvkészítés, gyűjtés és katalógus : Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye : 1968-1998 / összeáll. Bernhardt Gyula. - [Miskolc] : Bernhardt Gyula, 1998. - 72, 19 fol.