A Szinnyei József bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész nevét viselő állami kitüntetést, a Szinnyei József-díjat 1992 óta kaphatják meg azok a könyvtárosok, akik hosszabb időn át kiemelkedő szakmai munkát végeztek, és tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel elősegítették a szakterületek fejlődését. Borsod-Abaúj-Zemplén megye könyvtárosai közül Laki-Lukács László kapta meg elsőként ezt a szakmai elismerést. A díjat – az idei Szent István-nap alkalmából augusztus 19-én a Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen – Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta át Laki-Lukács Lászlónak (képünkön). Laki-Lukács László munkásságáról, szakmai eredményeiről dr. Prokai Margit, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója írta a következő méltatást.
„Laki-Lukács László rendkívül sokoldalú alkotó egyéniség, könyvtáros, könyvtárvezető, helytörténeti kutató, publikáló szerző, néprajzi gyűjtő, vászonszövő, aki értékőrző és értékteremtő munkájával harminc éven át hozzájárult a borsodi szellemi és tárgyi örökség közvetítéséhez. Harminc éves könyvtáros pályafutását, gazdag szakmai, vezetői, közéleti és alkotói tevékenységet csak részben, átmenetileg függesztette föl az a váratlan betegség, amely rokkantnyugdíjba kényszerítette. A betegségből hihetetlen erővel fölépülve, képes volt újra mozgósítani alkotóerejét és a „köz” szolgálatába állítva folytatni kutató és gyűjtő munkáját.
Könyvtáros szakmai tevékenysége 1972-ben kezdődött, 12 éven át Edelényben és Kurityánban folytatódott, ahol tíz évig könyvtárvezetőként dolgozott. 1984-től a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsa Központi Könyvtárának igazgatója, majd visszakerül Edelénybe, ahol gimnáziumi könyvtáros tanárként 1992-ig tevékenykedik. Könyvtáros pályájának kiemelkedő szakasza a rendszerváltozást követő évtizedben, a kilencvenes években teljesedett ki, melynek során az edelényi könyvtár, majd az összevont művelődési intézmény igazgatója lett. Betegsége 2002-ben vetett végett aktív pályájának, ekkortól rokkantnyugdíjas, de a betegségből fölépülve folytatta szellemi szabadfoglalkozású tevékenységeit.
A könyvtáros szakmai és vezetői életút mellett rendkívül gazdag közéleti tevékenység jellemezte az elmúlt évtizedekben, számos társaságnak, egyesületnek, szövetségnek, alapítványnak nemcsak tagja volt, hanem vezetői szerepet is betöltött azokban. (Magyar Könyvtárosok Egyesülete Borsod Megyei Szervezete, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület, Magyar Néprajzi Társaság, Pulszky Társaság, Kazinczy Ferenc Társaság, Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, Galyasági Településszövetség, Csereháti Településszövetség, Magyarországi Tájházak Szövetsége, Edelényi Városszépítő Egyesület, Vox Provinciae Alapítvány). Egyházközségében presbitériumi tag, más egyházközségekben tiszteletbeli presbiter.
A szakmai és közéleti tevékenység mellett rendkívül sokoldalú alkotó tevékenységet folytatott és folytat, publikációi száma megközelíti a hatvanat, ezeknek csaknem egyharmada önálló kötetben megjelent publikáció (16 saját kötet, a mellékelt publikációs listán). Ezen kívül jelentős könyvsorozatokat (pl. Edelényi füzetek) és időszaki kiadványokat is szerkesztett (pl. Borsod, Szülőföldünk). Tudományos és ismeretterjesztő publikációi honismereti, néprajzi, művelődéstörténeti témákban jelentek meg. Kézműves alkotótevékenységet vászonszövőként folytatott, a tárgyi néprajz kutatójaként jelentős Bódva-völgyi textilgyűjteménnyel rendelkezik.
Laki-Lukács László életpályája jelképesen olyan szőtteshez hasonlítható, amelyben a szálak és a mintázatok kölcsönösen erősítik egymást, a sokoldalú tevékenységek sorra azt bizonyítják, hogy az alkotó a talentumát, a tehetségét nem csak megőrizte, hanem folyamatosan gyarapította, gazdagította és közösségei javára fordította.”