Vass Tibor József Attila-díjas költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat főszerkesztője akkor is ír, amikor arról kérdezzük: mit olvas éppen. Három kérdésünkre – Mit olvas éppen? Mit szeretne legközelebb elolvasni? Kinek ajánlaná legutóbb megjelent kötetét? – úgy válaszolt, hogy mindjárt be is szerkeszthetnénk egy újabb Vass Tibor-kötetbe. Az olvasás ürügyén a következő írásmű született.
– Mit olvas éppen? Miért?
– Énkészülék, ezt a nevet adom Tóth Kinga All Machine című kötetének (Magvető, 2014), szokok (sic!) nevet adni köteteknek, semmi közük a címeikhez. Csak úgy, csak azért, hogy erdeimben énnevükön tudjam szólítani őket. Olvasom egyrészt, mert ajándékba kapom, Székelyhidi Zsolt kollégám adja kezembe Berekfürdő erdejében, folyóiratunk bensős, éges szülinapi összejövetelén, és olvasunk belőle hangosan, és Berekfürdő jó, a tízéves Spanyolnátha jó, olvasni hangosan jó. Jóságos, bensős ég, ennyi jó okom van, hogy olvassam aztán itthoni erdőkben is hangosan. Tavaly írja Tóth Kinga műveiről egy férfi (Schein Gábor), hogy „a vers komoly közegellenállást képes kifejteni az értelem megjelenésével, felszínre jutásával szemben”, egy okkal több tehát. 
Idén írja Tóth Kinga kötetéről egy nő (Balajthy Ágnes), hogy „a berögzült líraolvasási rutint gyakran megakasztó, erős figyelmet igénylő kötet”. Egy meg egy okkal több tehát. Idén egy másik nő, a sajátnő írja (Tóth Kinga): „Az emberi, állati testet is funkciók mentén vizsgálom, ez mozgat, ez érdekel, hogyan kapcsolódnak a szervek, hogy irányít az agy, hogy futnak az ingerek, milyen zene keletkezik mindeközben.” (Mindhárom idézet a Literában olvasható.) Ha ebből nem derül ki, hogy a Spanyolnátha is közöl Tóth Kinga-műveket, a hiba az én készülékemben van. Az erdőkben. Rá kell esni (tessék rákeresni). Úgy az ének.
Olvasok kortárs finn költőnőket, Szemünk álomra gyúl (Polar, 2011), mert ajándékba kapom, Bán Andrástól, folyóiratunk bensős, éges szülinapi összejöveteleinek emlékére is. „Ülünk a hintában, hintázunk / egyelőre két lánc biztonságában. // Ne fáradj, fáradj el ettől // Mintha valami hangra figyelnél, / egy elképzelt macska lépéseire, / lélegzésedre, mely egyszerre zizegni / kezd, mint a papír.” Sanna Karlström, 1975-ben született Kokkolában. Az már majdnem Kakkola.
– Mit szeretne legközelebb elolvasni?
– Fényfürkész, ezt a nevet Petőcz András Az Egészen Kicsi Kis Létező és egyéb történetek című kötete Napkút, 2014) kapja, szokok (sicc!) fényeket készülődésük közben szemlélni, fürkészni, pár napja egy kakkolai kismacskám különböző színű szemeiben fürkészek erdei fényeket, az egészen kicsi kis létezők felnőtté bennük hogyan válnak. 
Hogy egészen pontosan mi a fény, meg hogy a fejlődés az mi, főleg a fürkészés, meg a létezés, meg a különbözőség, meg az erdő, hát halvány lila segédfogalmam nincs. Halvány lila segédfogalomszínt is felfedezni vélek Petőcz András kötetborítóján, aki azt mondja, „Nagy kezdőbetűvel írom, mert ez a neve, de hogy egészen pontosan mi vagy ki az Egészen Kicsi Kis Létező, azt magam sem tudom.” Ez lesz a következő könyv, azt tudom. Olvasom egyrészt, mert ajándékba kapom, a szerző adja kezembe Hernádkakon, folyóiratunk bensős, éges szülinapi összejövetelén (akad tehát több), és olvasok belőle majd hangosan, a macskámnak is, hogy közben tudósabban fürkészhesse rajtam a testesebbé váló, különböző fényeket. Felnőttmesék, ez az alcíme a kötetnek. Tessék rákeresni (rá kell esni). Úgy a fénynek.
„A fák lélegeznek. Nem lélegeznek. / A madarak és a szelek menekülnek. / Bennem nincs semmi megmagyarázhatatlan.” (Sanna K.)
– Kiknek ajánlaná legutóbb megjelent kötetét?
– A délvidéki irodalomtörténész (Fekete J. József) válogatásában és utószavával, felvidéki kiadónál (AB-Art) könyvhétre megjelent Vass Tibor legszebb versei című kötetet mindenvidékinek ajánlanám. Nagy kezdőbetűvel írom, mert ez a neve, de hogy egészen pontosan hol van ez a hely, Mindenvidék, azt magam sem tudom. Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton. Úgy az útnak. (Majd lesz egy könyvem Vass Tibor legszebb erdei címmel?)
„Az ablakok a fák csúcsáig érnek. / Kint állok kulcs nélkül, / és nem látom // ahogy a konyhaasztalon felejtett pohárból / lassan elpárolog a víz.” (Sanna K.)
Fotó: Vass Nóra
Mit olvas Korpa Tamás költő?
Mit olvas Finta Éva költő?
Mit olvas Serfőző Simon író, költő?
Mit olvas Györgyei Géza író?
Mit olvas Fecske Csaba költő?
Mit olvas Vitkolczi Ildikó író?
Mit olvas Jenei László író?
Mit olvas Serfőző Simon író, költő?