Az 500 éves Tripartitum

E havi könyvritkaságunk az 1751-ben a nagyszombati Jezsuita Akadémia által kiadott, az uralkodók rézmetszetű képével illusztrált, két színnyomású címlappal készült Corpus juris hungarici, seu decretum generale inclyti Regni Hungariae, partiumque eidem annexarum című latin nyelvű törvénytár, amely tartalmazza az országgyűlés által 500 éve elfogadott, Werbőczy István (1458–1541) által készített törtvénykönyvet is, a Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae című művet. Werbőczy ebben a műben gyűjtötte össze és rendszerezte a korabeli Magyarország jogszabályait és a szokásjogát.

Az 1514. évi országgyűlésen terjesztette be Werbőczy István a híres Tripartitumot, vagyis Magyarország szokásos jogának hármas könyvét, melynek megszerkesztésével II. Ulászló király bízta meg. Az elkészült munkát az országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság helyeselte, és „abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeírottaknak megismerte” az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. E könyv nem az addig hozott törvények és rendeletek egyszerű gyűjteménye, hanem egy nagy tudós jogi munkája. Szabatosan meghatározza a nemesség jogait, kiváltságait. Megmagyarázza az eljárás módját a birtokok kezelése, eladása, cseréje, elzálogosítása, örökösödés, ingó és ingatlan javak becslése körül. Ezekkel foglalkozik az első rész. A második rész a perekben követett eljárást magyarázza. A harmadik részben ismerteti a parasztság jogi viszonyait. A magyar köznemesség eme bibliája az 1514-es országgyűlésen királyi megerősítést kapott. A király, bár megígérte, mégsem küldte szét a Hármaskönyvet a vármegyéknek. A királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét és nem hirdették ki, így nem is emelkedett törvényerőre. A király a hiány pótlása nélkül 1516-ban meghalt. Ennek ellenére az ország minden részében használták a bíróságok, és törvényes tekintélyét nem vonták kétségbe. Az alkalmazását csak 1848-ban törölték el.
A főrendek mesterkedése miatt nem lett kiküldve Werbőczy könyve, mert nem tetszett nekik, hogy az első rész kimondja, hogy Magyarország főpapjai, zászlósurai és egyéb nagyurai, nemesei és főrendei nemességük és földi javaikra nézve ugyanolyan szabadsággal, joggal és kiváltsággal élnek. Egyik úrnak sincs több, és egyiknek sincs kevesebb szabadsága a másiknál, ennél fogva a bíráskodásban egy és ugyanaz törvénnyel és szokással, egy és ugyanaz törvényes eljárással élnek.
Werbőczy könyvének a jobbágyságra vonatkozó része is mértékadó, útbaigazító a törvényes eljárásoknál. A Hármaskönyv jobbágyokkal foglalkozó része ezt írja: „A jobbágyok többféle rendűek, mert némelyek magyarok, mások szászok, és németek, csehek és tótok, kik keresztény hitet vallanak… És jóllehet e népek, kivéve a királyi jászokat, és kunokat, oroszokat bolgárokat, oly szabadsággal bírtak, hogy a törvényes földbér és adósságaik lefizetése mellett, tetszésük szerint máshová költözhettek, e szabadságukat egy igen gonosz rabló, Székely György vezérlése alatt, az összes nemesség ellen támasztott pártütésük és lázadó felkelésük, és ez okból örök hűtlenségbe jutásuk miatt örökre elvesztették, és most már mint örökös parasztok földesuraiknak teljesen alávetettek.”
Ezután következik a jobbágy jogviszonyainak ismertetése. A jobbágy első fóruma a földesúr. Sem egyházi, sem világi bíró közvetlen maga elé nem idézheti a jobbágyot, hanem elsősorban a földesúr köteles igazságot szolgáltatni a pereskedő feleknek. Ha valamelyik fél nincs megelégedve az ítélettel, fellebbezhet, ha egyházi az ügy, akkor az egyházi törvényszékhez, ha világi, akkor az alispánhoz vagy a szolga-bírákhoz. A földesúr köteles igazságot szolgáltatni, de ha nem teszi, akkor büntetést csak akkor kaphat, ha a pereskedő fél panaszt tesz a bíróságnál, és ezután sem tett igazságot a pereskedők közt. A büntetése 3 márka, ebből 2 márka a bíróé, egy pedig a panaszt tevőé. Ha a perbe fogott jobbágy az ítélet kihirdetése, illetőleg végrehajtása elől elszöknék, a földesúrnak jogában áll lefoglalni a jobbágy ingó és ingatlan vagyonát, melyből egy rész a pereskedő felet, két rész pedig a földesurat illeti meg. Amennyiben a jobbágynak nincs semmiféle vagyona, és a kirótt kártérítést nem tudja kifizetni, akkor a pernyertesnek joga van 15 napig fogságban tartani a vesztes jobbágyot.
Jobbágyak köteles beszolgáltatásai: minden héten kötelesek egy napot dolgozni a földesúrnak. Havonta egy csirkét adni a földesúrnak. Minden földi termésből kilencedrész a földesúré, tizedrész a főpapoké, kilenced jár a borból is. Vagyis a törvény úgy magyarázza, hogy minden tíz kéve vetésből nyolc maradjon a jobbágynak, minden tíz cseber borból pedig nyolc. Évente két ludat, egy aranyat, és minden tíz jobbágytelek után egy hízott disznót kell beszolgáltatniuk. A jászok és a kunok, és a király többi jobbágyai, hacsak nem királyi és kerített városban laknak, szintén egy sorba jutottak a jobbágyokkal. Fizetniük kellett az adót, tizedet, és teljesíteniük kellett a jobbágyi kötelességüket is. [1] http://leletek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1028422  (Letöltés: 2014. június 17.)

Könyvtárunk példányának korábbi tulajdonosai a Borsod Miskolci Múzeum könyvtára, a Tiszai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház-kerület Miskolci Jogakadémiája könyvtára, az ex librisük megtalálható a kötetben. Félbőr kötésű, restaurálandó állapotú példány.