Sándor Erzsi – elfogadva a Látás-Mód Alapítvány meghívását – Szegény anyám, ha látnám című könyvét mutatja be december 2-án, hétfőn délután fél 3-tól Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Görgey A. u. 11.). A szerzővel Zemlényi Attila Szabó Lőrinc-díjas költő, a Műút irodalmi folyóirat főszerkesztője beszélget.
Sándor Erzsi újságírót a miskolci közönség színészként is megismerhette, a Színház és Filmművészeti Főiskolán elvégzése után, 1980-tól ’83-ig az itteni társulat tagja volt, majd a kecskeméti színházhoz szerződött, ezt követően tizennyolc évig a Magyar Rádió szerkesztőjeként dolgozott. Újságíróként ma is elsősorban kulturális témákkal foglalkozik. A Szegény anyám, ha látnám című könyvében sok-sok humorral és fájdalmas őszinteséggel mesél arról, hogy mi minden történt családja életében attól a naptól kezdve, hogy fia, Juhász Tamás világra jött. Tomi ugyanis vakon született.
„Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek jó megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó.”