Csorba Piroska Miskolcon élő, Szabó Lőrinc-díjas író, költő, pedagógus játékos stílusparódiákkal idézte meg a város nevezetességeit és irodalmi értékeit a magyar kultúra napja alkalmából a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett január 22-i esten. Az érdeklődők között ott volt Kalász Lászlóné, a Szalonnán élt József Attila-díjas költő özvegye is, ennek köszönhetően Csorba Piroska az előadás megkezdése előtt az Énhozzám lejönnek az őzek... kezdetű Kalász László-verssel tisztelgett pályatársa emléke előtt.
Csorba Piroska versei, novellái, színpadi játékai, tankönyvei mellett számtalan miskolci legendát is feldolgozott már, és a Kesztyű című kötetében 1995-ben jelentek meg először stílusparódiái. A több műfajban sikeresen alkotó művész most könyvtárunk felkérésére – csatlakozva az Irodalmi barangolások Miskolcon című sorozatunkhoz – a városhoz kötődő írók, költők stílusában mutatta be lakhelyünket a hallgatóságnak. Az erre az alkalomra írt és a témához illő, de korábban született művei mellett felolvasott néhányat a 100 részesre tervezett miskolci limerick-gyűjteményéből is. A kötött formájú, kedves humorú „nonszenszek” a tervek szerint önálló kötetben jelennek majd meg – ha sikerül a kiadók érdeklődését is felkeltenünk. Ízelítőként következzék négy az ötsorosokból.
Csorba Piroska
LIMERICKEK MISKOLCRÓL
(részletek)
Száz limerick Miskolcról:
hogy aki belekóstol,
elteljen a szíve,
s maradjon a híve:
régi város jó, mint az óbor.
Van egy hegy, a neve Avas.
A teteje nyáron nem havas.
Lépcsőt ha nem féled,
a csúcsát eléred
lihegve – ha nem vagy kamasz.
Szemed előtt folyik a Szinva,
egy kis hal úgy szájon puszilna,
ha inni akarnál
e tiszta pataknál,
s ha derekad hajolni le bírna.
Ez itt a Szerelmesek hídja:
lakat a kiskulcsát itt hívja,
csókot is itt adnak –
de nem a lakatnak,
aki meg annak, az megszívja!