A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárhoz tartozó Lévay József Muzeális Könyvtár 99 darab antikvája közül a legkorábbi kiadású, és az egyetlen ősnyomtatvány után a gyűjtemény legrégebbi nyomtatott könyve a Secunda pars huius operis, continens psalterium cum postilla domini Hugonis cardinalis című kötet. A több mint 500 éves könyvritkaságról Varga Gábor könyvtáros, a Lévay József Muzeális Könyvtár vezetője írta a következő ismertetést. (A kötetet ebben a hónapban a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületének földszintjén kiállításon mutatjuk be.)
A Secunda pars huius operis, continens psalterium cum postilla domini Hugonis cardinalis című kötet szerzője Hugo de Sancto Caro (Hugues de Saint-Cher) (1190 k.-1263) a domonkos rend korai történetének egyik meghatározó alakja a franciaországi St. Cherben született. Párizsi egyetemi tanulmányai idején 1225-ben belépett a domonkos rendbe, és a Szent Jakab-kolostorban végezte szolgálatát. 1230 és 1235 között a párizsi egyetemen tanított, miközben egyházi pályája is felfelé ívelt, hiszen kétszer volt francia tartományfőnök, miközben a Szent Jakab-kolostor priori tisztét is betöltötte, végül 1244-ben bíborossá választották. Egyházi és diplomáciai működése mellett tudományos munkássága is maradandó. A 1230-as években konkordanciát, szómutatót készített a Biblia latin fordításához, a Vulgatához, melyhez szövegkritikai kutatásokat is végzett. Prédikációmodell-gyűjteményei és bibliamagyarázata (Postillae in Bibliam) egészen a 18. századig használatban voltak.
A könyvtár állományában található Secunda pars huius operis, continens psalterium cum postilla domini Hugonis cardinalis címet viselő mű az utóbbi csoportba tartozik. 1502-ben Bázelben Johann Amerbach, Johann Petri és Johann Froben közös kiadói vállalkozásba kezdett, melynek eredménye az 1504-ben kiadott hatkötetes biblia. A monumentális munka a Hugo de Sancto Caro-féle szöveget, a dominikánus kommentárjait, illetve postilláit tartalmazza. Ebből a kiadásból való könyvtárunkban a második kötet, mely a zsoltárokat és a hozzá írt postillákat tartalmazza. A postillák (lat., post illa [verba textus], '[a szöveg] e szavai után') egy-egy szentírási szakaszhoz vagy egész könyvhöz írt prédikációs célú magyarázatok.
A 16. század korai éveiben nyomtatott kötet morfológiailag még az ősnyomtatványokhoz áll közel. Mai értelemben vett címlapja nincs, a mű Hugo de Sancto Caro prologusával kezdődik. A két hasábban szedett szövegben több kézzel festett iniciálé is helyet kapott, ezek közül az egyik legszebb a Szent Jeromos, zsoltárokhoz írt előszava utáni arany alapozású, kékkel színezett „B”, zöld-vörös keretben. Az incipit a következő oldalon egy kisebb méretű, hasonlóan színezett „B” iniciáléval díszített, mindkét esetben a Beatus szó kezdeteként. A 32 cm gerincmagasságú, 327 számozott levelet tartalmazó kötetben nincs több díszített, keretes iniciálé, bár a helyüket kihagyták. A könyv további részében a díszítés vörös, illetve kékkel színezett, utólag berajzolt kezdőbetűkre korlátozódik. Fatáblás egészbőr kötését a 16. században kapta. Sötétbarna vaknyomásos keretét görgetős eljárással díszítették palmettás mintával. A kötés lemezes díszítésén bibliai jelenetek és a Fides, Spes, Caritas felirat található az erényeket szimbolizáló női alakos lemezekkel. A középdísz koszorúba fonódó levélmotívumokkal díszített, mely fölött egy „P. H.” monogram kapott helyet.
A könyvtár gyűjteményének e becses darabját 2013-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával egyedileg restauráltattuk.