„A vers legyen veletek!” – ezzel a biztatással, a Csillagok háborúja című filmből ismert, kultikussá vált mondat, „Az erő legyen veled! ” átiratával köszönti olvasóit a Parnasszus folyóirat honlapján Turczi István költő, alapító főszerkesztő. Ez az átirat is azt sugallja, hogy a lap alapítói és munkatársai hisznek a vers, a költészet erejében. A Parnasszus folyóirat jubileumi ünnepségsorozatának miskolci estje 2020. szeptember 15-én, kedden délután fél 5-kor kezdődik a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u.11.). Természetesen lesz születésnapi meglepetés is.
Már az ókori görögök is tisztelték a költészetet. A különböző lírai műfajokat más-más múzsa szolgálta. Az ő feladatuk elsősorban az volt, hogy segítsék az istenek harcának megörökítését, és a művészettel enyhítsék az emberek búját-baját, szebbé, értelmesebbé tegyék a mindennapokat.
Az évszázadok során folyamatosan gyarapodott a költői megszólalás lehetősége, a műfajok és a múzsák száma is megszaporodott. De mára sokat változott a költészet értelmének megítélése is.
„Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez! / Nagy munkát vállal az magára, / Ki most kezébe lantot vesz” – figyelmeztette a XIX. század költőit Petőfi Sándor. Pedig ő sem csak világmegváltó szándékkal, forradalmi hevületű sorokat írt, mégis eltanácsolta volna a pályáról azokat, akik csak személyes ügyeikről szavaltak. „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd” – szedte versbe a határozott véleményt. A XX. századi szerző, a stószi remeteként ismert Fábry Zoltán is hasonló véleményen volt, amikor így fogalmazott: „A költészet: küldetéstudat. A vállalás, a kimondás erkölcsi tudata”. Tóth Árpád szerint viszont a vers „a lélek balga fényüzése” – legalábbis ezt írta a Jó éjszakát című versében. De hogyan viszonyul a vers az énekelt dalokhoz, az elbeszélő költemlnyekhez, a verses drámákhoz? Mi a vers? Kányádi Sándor kedvenc szólása lett az erre a kérdésre adott gyermeki válasz: „A vers az, amit mondani kell”. Ide kívánkozik kortársunk, az erdélyi Sántha Attila ars poeticája is: „A költészet ama szent feleslegesség, játék és sírva nevetés egyben, melynek határozottan értelme van.”
Parnasszusalapítás Pesten
Hogy miért gondolta annak idején Turczi István, hogy szükség van egy költészeti folyóiratra? Erre a kérdésre is választ kapunk a most megjelent jubileumi számban. „A költészeti folyóirat létrehívásának gondolata először 1990 és 1991 fordulóján merült fel a ma már kortárs klasszikus, Vas István baráti biztatására, aki már a második találkozásunk és teázgatásunk után elmondta, milyen fontos lenne egy olyan tisztán költészeti lap a palettán, amit ’Pilinszkyék annak idején elterveztek’…” – idézte a kezdeteket a Parnasszus legutóbbi számában megjelent interjúban a főszerkesztő. A 25 év alatt szerzők sokasága csatlakozott a laphoz. Irodalmi műhellyé alakult Turczi István és az őt mindenben segítő felesége, Pálos Anna zuglói otthona. A legújabb lapszám több szerzője is ír arról, milyen sokat köszönhetnek a Parnasszusnak, és a fiatal tehetségeket támogató, de az idősebbekről sem megfeledkező szerkesztőknek.
Miskolcről is ismerős alkotók
A jubileumi lapszámban több olyan szerző írását is olvashatjuk, aki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él, vagy itt született, esetleg itt tanult vagy dolgozott. Így például helyet kapott a lapban a miskolci születésű Csobánka Zsuzsa verse. Levélféle a Parnasszus jubileumára címmel jelent meg Kabdebó Lóránt irodalomtörténész esszéje. A Kicsesszé címet adta miniesszéjének Vass Tibor költő, képzőművész. Fecske Csaba is egy kisesszével köszönti a Parnasszust. Helyet kaptak a lapban a miskolci képzőművész-tanár, Homonna György montázsai is (az egyik kép jobbra) , és figyelmet érdemel az is, hogy a 25 éves Parnasszus alkalmi logója a miskolci Takács József „betűmester” alkotása.
A gyorsan változó, alakuló és megszűnő irodalmi lapok, a számtalan publikálási lehetőség, az internetes megjelenés mellett hogyan tud 25 éve működni a Parnasszus? Vállalhatók-e ma is a negyedszázaddal ezelőtt, a múlt században közölt írások? Milyen is ma a jó vers? Vonzza-e még a fiatalokat a költészet? Van-e múzsája a slam poetrynek is? Ilyen és hasonló kérdésekre is választ kaphat, aki rész vesz a Parnasszus folyóirat jubileumi ünnepségsorozatának miskolci estjén: 2020. szeptember 15-én, kedden délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u.11.). A könyvtár vendége lesz Turczi István író, költő, a Parnasszus alapító főszerkesztője és Vass Tibor költő, képzőművész, a Parnasszus képzőművészeti szerkesztője. Az ünnepi műsorban közreműködői Balázs István előadóművész és Regős Zsolt zeneművész. A beszélgetést vezeti: Filip Gabriella, a könyvtár munkatársa.
Turczi István, az alapító főszerkesztő
Turczi István a Tokaji Írótáborban 2020. augusztus 17-én Fotó: Sáray Ákos
Turczi István József Attila- és Babérkoszorú-díjas, Prima Primissima-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő és művelődésszervező, irodalomtudós és egyetemi oktató, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje, 2020-ban a magyar kultúra napján Pro Cultura Hungarica díjban részesült. Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál, verseskötetei, regényei, műfordításai és drámai művei jelennek meg itthon és külföldön. A Parnasszus költészeti folyóirat és verskiadó alapító főszerkesztőjeként feladatának tartja a magyar költészet szolgálatát, az ifjú tehetségek felkutatását és publikációs lehetőséghez juttatását. Alkotói tevékenysége mellett az utóbbi évek, évtizedek egyik legaktívabb irodalomszervezője: a Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Írószövetség Költői szakosztályának háromszor újraválasztott elnöke, a Költők Világkongresszusa alelnöke. Tagja továbbá itthon a Szépírók Társaságának és a MÚOSZ-nak, külföldön a norvég Irodalmi Akadémiának és az Európai Költészeti Akadémiának.
Az Észak-Magyarország című napilap 2020. szeptember 5-i számában és a boon.hu-n is megjelent egy rövidebb előzetes.