A Miskolcon élő Kégl Ildikó legújabb kötetének kiadására ismét a budapesti Püski Kiadó vállalkozott. Ott jelent meg a szerző két korábbi novellagyűjteménye, az Életszag és a Három buszmegállónyi boldogság. A borítót a miskolci születésű Bodonyi Panni készítette, és az ő alkotásai a novellák mellett megjelenő képek is. Nem illusztrációk ezek, hanem az írások hatására született önálló alkotások. Kégl Ildikó Ásó, kapa, légypapír című kötetéhez a Miskolcon élő Fecske Csaba József Attila-díjas költő írt ajánló sorokat.
Fecske Csaba: Kégl Ildikó novellái elé
Finoman kimunkált, artisztikus tárcanovellákat találhat Kégl Ildikó harmadik szépirodalmi kötetében a kedves olvasó. A debütáló kötet az Életszag volt, mely lélektani novellákat tartalmazott, és amelynek nem véletlenül Bagdy Emőke, a népszerű pszichológus írta az előszavát. A második kötet a Három buszmegállónyi boldogság az előzőhöz hasonlóan szintén pszichologizáló novellákat tartalmaz. A szerző otthonos a lélek rejtelmeiben, több ilyen témájú cikkeket publikált szaklapokban. Szakmája újságíró. Dokumentarista eszközökkel írta meg az Egy lincselés története című könyvében a tragikus olaszliszkai esetet, felzaklató olvasmány.
Írói munkásságára hatottak a nagy pszichiáterek, neurológusok: Jung, Freud és Ferenczi Sándor. Ha szépíró mestereit próbálnám megkeresni, azokat, akik így vagy úgy hatottak rá, ezek a nevek jutnának eszembe: Csáth Géza, Kosztolányi, Maupassant, de Kégl Ildikónak mindenki mástól megkülönböztethető, saját hangja van, olyan „kéglies”. Érdekes szép hang ez. Szívesen hallgatja az ember A novellák szerzője költőien szólva a lélek tengermélyén búvárkodik, és képes gyöngyszemeket felhozni onnan.
„Mágikus realizmus”, „költészet prózába csomagolva” – ilyen vélemények alakultak ki szépírói munkásságát illetően. Ezekkel a vélekedésekkel egyet lehet érteni, novellái fölemelkednek a valóság talajáról, a történések a pszichében mennek végbe, novellái általában a lélek történetei. A mostani gyűjtemény pici elmozdulást mutat az előzőekhez képest, egy realista író mutogatja oroszlánkörmeit. Azt hiszem, jót tesz a szerzőnek a falusi élet (sok időt tölt a Borsod megyei kis faluban, Teresztenyén), itt szerzett élményeit gyúrja novellává, szociográfiai pontossággal, hűséggel. A NESCAFE és a Csak a kiskutya nincs jól igazi realista próza a móriczi hagyományokat idézi. Hiteles portrékat fest a falusi emberről. Hús-vér emberek jelennek meg a novellákban. Atmoszféra-teremtő képesség jellemzi az új keletű darabokat. Nem szembefordulás ez a régi módszerrel, hanem annak gazdagítása. Ábrázol, és nem elmesél, ez különbözteti meg az írót az írogató embertől.