A református lelkészek évszázadokkal ezelőtt is „nevelésre tanító írások” közreadásával segítették a családokat. Ennek szép példája könyvritkaságunk, a Szülék kézi-könyve, Christian Friedrich Duttenhofer (1742–1814) protestáns teológus 1794-ben Kassán magyarul megjelent műve.
Duttenhofer Nürtingenben született. Iskoláit a szülővárosában kezdte, 1756-tól Denkendorfban folytatta. 1758-tól Tübingenben tanult. 1771-ben megkezdte egyházi pályáját diakónusként Beilsteinben, majd 1777-ben Gronauban lelkipásztorrá választották, 1779-ben Heilbronnba költözött. Ott prédikátor lett. 1803-ban Johann Ignaz von Felbiger elképzelésein alapuló iskolai programot dolgozott ki, de ez nem valósult meg.
A Szülék kézi-könyvének magyar nyelvű megjelenését egy olyan prédikátornak köszönhetjük, aki a megyénkben élt és szolgált. A könyv címlapján olvashatjuk: „a’ maga költségén köz haszonra botsát Almási Szalai János bán-horváti prédikátor”.
Almási Szalai János (1754–1805) református lelkész Sárospatakon tanult, a Ragályi családnál nevelő volt. 1784-ben az utrechti egyetemre iratkozott be. 1786-ban sajószentpéteri segédlelkész, 1787 februárjában borsodi, 1794-ben bánhorváti, 1799-ben emődi lelkész lett. 1805. április 14-én szélütés érte és meghalt. Két műfordítása jelent meg. Az első volt a „szülék kézi könyve, avagy a’ gyermek nevelésre út-mutató tiz prédikátziók, mellyeket nagyobb részint Duttenhofer grúnaui prédikátor prédikátzióiból ki szedegetett”; a másik „A keresztény vallásról való tanításnak rövid summája, heidelbergai kátekesisnek summája szerént”, mely halála után, 1817-ben jelent meg Kassán. (A mű előszava 1793. június 12-én Borsodon kelt.)
A Kiscsoltói Ragályi Gedeonnak, Gömör vármegye alispánjának ajánlott Szülék kézi-könyve előbeszédben azt írja Szalai János: „Ezen Prédikátzióknak készítésében hellyel hellyel használtam én, más Nevelésre tanító Irásokat-is: de nevezetesen Duttenhofert, nem tsak a' Tanítás rendivé (Filummá) választottam magamnak ; hanem nagyobb részint, mind ezen tíz Prédikátziókat-is, ki vévén az elsőt és az utolsót; az ő tíz Prédikátzióiból szedegettem ki.” „Az ő tzélja ez vala, a' mint Előbeszédében mondja; az övének példája szerint, az enyím-is ez, ezen Prédikátzióknak ki adásában, hogy a' Házasságban együtt élő azon Személyeknek, kiket az Isten magzatokkal meg-áldott, egy olly Kézi-Könyvet adjunk kezekben, a' mellytől, ama' Gyermek nevelésbeli leg-nagyobb dolgokban bátran tanátsot kérdhessenek, és ezen legszentebb kötelességeknek követésében fáradhatatlan buzgó szorgalmatosságra serkentessenek.”
Példányunk korábban a Borsod Miskolci Múzeum gyűjteményéhez tartozott, valószínűleg 1961-ben került a megyei könyvtárba. Sajnos, „könyvtári kötésű” példány.