A Vizsolyi (Károlyi) Biblia, a Szentírás első teljes magyar fordítása, a 16. század legnagyobb jelentőségű magyar nyomtatványa. Nemcsak nyomda- és könyvtörténeti szempontból egyedülálló kiadvány, hanem a magyar kultúrára, a nemzeti nyelv kialakulására tett hatása is felbecsülhetetlen. Ahogy Németh László írt róla: „a magyar nyelv nagy és szerencsés iskolája volt ez a könyv”. A 426 éve nyomtatott könyvről, fordítójáról, nyomdájáról több tanulmánykötet született, általában az évfordulókhoz kapcsolódva, de a kutatások több kérdésben a mai napig sem zárultak le.
A Biblia első teljes magyar fordításának voltak előzményei, hiszen már a 15. századból ismerünk magyar nyelvre átültetett biblia szövegrészeket. Ezek a középkori kéziratos könyvekben, a kódexekben maradtak ránk, mint például az 1466-os Müncheni Kódex, amely a négy evangéliumot tartalmazó első nagyobb fordítás. A 16. század második felében a könyvnyomtatás magyarországi elterjedésével, immár nagyobb számban és terjedelemben jelentek meg a Szentírás könyvei. A nevesebb kiadások között említhetjük Heltai Gáspár 1551-ben Kolozsváron kiadott A Biblianac elsö része című fordítását, Melius Juhász Péter 1565-ös kiadványát, illetve Félegyházi Tamás Újtestamentumát 1586-ból.
Az első teljes magyar fordítás a gönci prédikátor, Károlyi Gáspár nevéhez fűződik, aki 1529-30 körül született Nagykárolyban. Családi neve eredetileg Radics vagy Radicsics volt, amit születési helye után Carolira vagy Károlyira változtatott. Tanulmányait valószínűleg a helyi vagy valamelyik környékbeli iskolában kezdte meg, majd a brassói, Johannes Honterus által alapított protestáns iskolában folytatta. 1556 tavaszán iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ahol a héber és görög nyelvekkel behatóan foglalkozott. 1563-ban lett Gönc lelkésze, majd 1566-tól a kassavölgyi (abaúji) esperesség vezetője. Pártfogói kezdetben a Mágócsyak voltak, akik kérésére 3 évig Tállyán teljesített lelkészi szolgálatot.
A Biblia fordítását már a 1570-es években elkezdhette, de a pontos dátumot nem ismerjük. A kutatók egyetértenek abban, hogy a fordítás nem kizárólag Károlyi munkája, bár a segítőit teljes bizonyossággal nem tudják nevesíteni. Nagy valószínűséggel fordítói társa lehetett Thuri Mátyás abaújszántói lelkész és Paksi Cormaeus Mihály. Károlyi készítette a lapszéli jegyzeteket és a fejezetek élén álló összefoglalásokat, valamint egységesítette a fordítások szövegeit. A Mágócsy fivérek halála után 1587-től Mágócsy András özvegyének új férje, Rákóczi Zsigmond támogatta a kiadást. Ő adott helyet a birtok egyik üresen álló épületében a lengyel származású Mantskovit Bálint nyomdásznak.
A négy sajtóval és szedővel dolgozó Mantskovit másfél év alatt készítette el a Vizsolyi Biblia 800 példányát, ami abban az időben hatalmas teljesítménynek számított. A nyomtatáshoz Németországban vásárolt új betűket és lengyel papírt használt. A magas tipográfiai színvonalon álló Vizsolyi Biblia több mint 5 kg súlyt nyomott, tehát eleve szószékre vagy asztalon történő olvasásra szánták. A teljes kötet 2412 oldalból és oldalanként 1850 betűből, összesen tehát 4,5 millió betűből áll. 800 elkészített példánnyal, 450 munkanappal számolva ez négy szedőnek 10 000 betű szedőfába rakását és 500 ív kinyomtatását jelentette naponta.
A tárlóban található kötet a Vizsolyi Biblia 1981-ben kiadott hasonmás kiadása. Azoknak, akik szeretnék megtekinteni a jelenleg ismert alig több mint félszáz megmaradt eredeti példányok egyikét, a június 25-én megrendezésre kerülő Múzeumok Éjszakája rendezvényen lesz lehetőségük erre a Lévay József Muzeális Könyvtárban tartott könyvtárvezetéseken. A rövid könyvtárismertető után az érdeklődők bővebben megismerkedhetnek a Vizsolyi Biblia létrejöttének körülményeivel, a kiadásában közreműködő személyek életrajzával is és megcsodálhatják kulturális örökségünk egyik legféltettebb kincsét.