A XIX. századi magyar irodalom legnagyobb mesemondója, Jókai Mór nemcsak regényhőseinek történetét, de időnként saját életének eseményeit is képes volt úgy alakítani, mint egy romantikus mesét. Így a regényeiben, novelláiban megörökített önéletrajzi részletek itt-ott ugyan eltérnek a valóban megtörtént eseményektől, de azért azon ő is elcsodálkozna: hogy egy XXI. századi könyvben miként emlékeznek tardonai bujdosására. Az író menekülését szervező Jókainé Laborfalvi Rózának köszönhetően sikerült rátalálnunk erre az új mesére – vagy inkább figyelmetlenségre.
A Magyar királynék és nagyasszonyok sorozatban megjelent Thália szekerén című könyv borítójáról két XIX. században élt színésznő: Jókainé Laborfalvi Róza bronzosan fénylő szoboralakja és kicsit megfakult műtermi fotóról Hollósy Kornélia tekint az olvasóra. Ha valaki nem ismerné őket, a „beazonosításukhoz” végig kell lapoznia a könyvet, és minden képet meg kell néznie. Egyébként a könyvszerkesztők a címlap hátoldalára, a verzóra szokták írni – a közreműködők adatai, az ISBN-szám, a copyright szövege mellett – azt is, hogy mit vagy kit láthatunk a borítón. Ez most hiányzik. Arra viszont figyelmeztetnek: „Tilos a kiadó engedélye nélkül a könyvből részletek közlése vagy bármilyen módon történő másolása, terjesztése, beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozó eszközöket is:” Komolyan véve a tiltást: nem másoljuk, nem is másolhatjuk ki ebből a könyvből, hogy a borítón látható Jókainé Laborfalvi Róza-szobor Szanyi Borbála alkotása, és a Miskolci Nemzeti Színház művészbejárója előtt látható.
A Laborfalvi Rózáról szóló fejezetben ugyancsak megjelenik a címlapon látható bronzszoborról készült fotó, de az alkotó nevét itt sem említik. Viszont ha már a helyi érdeklődéstől fűtött hévvel eddig jutottunk, örömmel állapíthatjuk meg: Miskolc mint a színésznő szülőhelye szerepel a könyvben, és szó esik Tardonáról, ahol menedéket talált férje, Jókai Mór számára Laborfalvi Róza.
Erről a tardonai bujdosásról Jókai több művében is megemlékezett, és a róla szóló alkotások – Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora című regénye, Krúdy Gyula: A bujdosó című írása –, valamint az irodalomtörténeti kutatások is feldolgozták a tardonai bujdosás eseményeit. Hogy pontosan mit mutatott a naptár, amikor megérkezett és amikor elment innen az író, azt nehéz lenne ma már pontosan megmondani. Az itt-tartózkodás idejéről szólva általában közel fél évről beszél mindenki, bár csak alig több mint 4 hónap lehetett. Valamikor 1849 nyarának végén érkeztek ide, és decemberben hozta meg – az író megfogalmazása szerint karácsonyi ajándékként – felesége a Klapka-féle komáromi menlevelet, és ezt követően együtt tértek vissza Pestre.
Ehhez képest a korábban már idézett Thália szekerén című könyvben ezt olvashatjuk: „Róza az 1850-es évek elején inkább még a férje bújtatásával volt elfoglalva, de aztán egy idő után újra visszatért a színpadra. Eközben gyakran lement a Bükk eldugott kis falujába, Tardonára, ahol Jókait bújtatta, és egyelőre esze ágában se volt, hogy hazaengedje, mert hát soha nem lehet tudni, hátha mégis letartóztatják…”
Valószínű: Róza asszonynak esze ágában sem volt „lejönni” a férjéhez Tardonára, és nem csak azért, mert nem lefelé, hanem felfelé kellett volna utaznia, hanem leginkább azért, mert akkor már nem volt itt Jókai.
(fg)