A történelmi Magyarországról 1944–45-ben a Szovjetunióba – kényszermunkára – elhurcolt magyar polgári lakosság emlékére tavaly decemberben zarándoklatot szervezett Erdélybe és Kárpátaljára – Felsőzsolcáról Barcaföldvár, Ditró, Szatmárnémeti, Visk, Szolyva, Munkács útvonalon – a Miniszterelnökség és a Honvédelmi Minisztérium támogatásával a Megbékélésért Polgári Szövetség. A múltidéző út eseményeiről született Málenkij robot – Zarándokok a múlt nyomában című kötet bemutatója május 21-én, csütörtökön volt a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében. A rendezvényen készült fotók ITT láthatók.
A Herendi 2004 Kiadó gondozásában megjelent Málenkij robot – Zarándokok a múlt nyomában című kötet bemutatója egyben megemlékezés is a Kárpát-medencében élők 1944–45-ben kezdődő, a Szovjetunióba kényszermunkára történt internálásának 70. évfordulóján. A rendezvény díszvendége lesz Plósz Mihály, a málenkij robot túlélője, a zarándoklat legidősebb résztvevője. A múltidéző beszélgetést Némethi Lajos, a kötet szerkesztője, az utazás „krónikása” vezeti, a résztvevők: Fehér Tibor, a Megbékélésért Polgári Szövetség elnöke és Gulybán Tibor görög katolikus esperes. A tavaly decemberben felkeresett emlékhelyeket vetített képes előadáson mutatják be. A könyvből részleteket olvas fel Petri Nóra és Balázs István.
„Minden embernek és minden könyvnek megvan a maga sorsa, s okkal-joggal gondolható: e Földön elrendelt célja. Mely nem biztos, hogy a – körülmények alakulása közepette – kívánt sorssá válik. Ez a könyv a ’hatalom’ szorító markában megalázott emberekről, sorsokról, beteljesületlen vágyakról és örök ködbe vesző, elillant álmokról, elhunytak emlékéről és túlélők emlékezetéről szól. A málenkij robotról, ősökről, hősökről és egyben áldozatokról” – írja a kötet előszavában Némethi Lajos, aki szerényen krónikásnak nevezi magát, bár több ez annál, mint egy utazás eseménynaplója. A pontos idő- és helymeghatározások, programleírások, személyes visszaemlékezések, emlékbeszédek, fényképek közlésén túl a „krónikás” figyelmének, érzékenységének köszönhetően az olvasó is átérezheti a zarándoklat során megélt élményeket. Úgy vezeti a tekintetünket, hogy meglássuk: a 24. órában vagyunk, ha a hosszú hallgatás után meg akarjuk ismerni – és az utánunk jövőkkel megismertetni – a sokáig elhallgatott tényeket. A „krónikás” szavaival: „Menstük, ami a hátralévő, utolsó ’egy percben’ még menthető! Az elhunytakért, a túlélőkért, a megszületettekért és a meg nem születettekért, és – mindenekelőtt – az utánunk jövő nemzedékekért. Nemzedékeknek…”