A szendrői születésű Korpa Tamás irodalmi érdeklődése, költői tehetsége nagyon hamar megmutatkozott: 16 éves volt, amikor első verse megjelent az Új Holnap című irodalmi lapban. Azóta is rendszeresen publikál. A Debreceni Egyetem első éves hallgatója volt, amikor kezdeményezésére – összefogva szülőföldje idősebb íróival, irodalomszervezőivel – megjelent az Új Hegyvidék első száma. Első önálló kötete, az Egy híd térfogatáról a 2013-as könyvhétre jelenet meg a FISZ gondozásában. Korpa Tamás jelenleg a Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Három kérdésünkre – Mit olvas éppen? Mit szeretne legközelebb elolvasni? Kinek ajánlaná legutóbb megjelent kötetét? – írásban válaszolt. Érdemes elolvasni…
– Legutóbb Lanczkor Gábor Folyamisten és Dragomán György Máglya című regényeit olvastam. Mind a két műnek a szelíd radikalizmusa fogott meg, óvatosan ingerlékeny nyelvek és stratégiák a felismerések epicentrumainak közelében. Nem zavaró közelében, kötelékében. Azt, ahonnan beszélnek egyfajta kommunikatív, önjáró felszín takarja, amelyből nem is olyan ritkán lökődnek ki az érzékeny megfigyelések, figyelmességek. Amik, amint közelükbe kerülünk, nyomban gyökeret is eresztenek mellettünk. És elkezdenek terebélyesedni. Dragomán könyvében a gyermeklány elbeszélő hadarás-poétikája jelentett kihívást: szólamaiba átmenet nélkül lépnek be és rendelődnek egymás mellé a hétköznapi, az irracionális és a mágikus tapasztalatok. Adott egy látszatra az élőnyelvhez, vagy még inkább az elmeséléshez közelítő szólás-struktúra, amit termékeny-szemérmes módon tölt fel heterogén képzetkinccsel. Különösen érdekes az a folyamat, amely során Emma korlátozott perspektívájú és nyelvű elbeszélőből (aki mintegy sodródik a történetben), a regény végső pontján egy pillanatra mindentudóvá, az események és a történetformálás epicentrumává válik. Elkezdi mesélni azt, ami megtörténhetett volna a történteken túlmenően: nagyszabású, filmes fordulatokról számol be, Ő lesz a legkisebb lány, aki felkerekedve elnyeri a fele királyságot és a tudás fájáról egy komplett, kidolgozott, míves hajtást. Itt, azt hiszem, a hadarás-poétika szerencsésen támaszkodik a gyermeki konfabuláció alakzataira: a sokatmondásra, nagyotmondásra, a hozzáköltésre – mindez pszichológiailag indokolt is lehet. Lanczkor Gábor regénye négy, részben egymásba is bonyolódó életet (életepizódot) kísér végig az ezredfordulón a világ különböző pontjain (Szegedtől Londonig, Rómától Indiáig). Közös nevező: a helyet (a természetet és az épített teret) kettévágó folyók jelenléte. De nehéz eldönteni, hogy a tudat folyója siklik a tudattalan mederben, vagy a tudattalan tartalmak sodródnak a tudatosan (például Londonban) beburkolt, járókövekkel lerakott, város alatti folyóban. Hol itt a szándékok kikötője és a szabad akarat rakpartja? – tehetnénk fel a kérdést. Lanczkor Gábor szubtilis regénye kiegészül néhány nagyon különleges grammatikájú, töredékes költeménnyel, valamint egy a Folyamisten olvasásához letölthető zenealbummal. Nem klasszikus eufón hangzásvilágról, és nem ál-meditatív aláfestésről van itt szó, hanem félelmetes zaj-ömlenyek, reszketés-sűrítmények járják át a testet és a lelket. Különösen felkavaró kompozíció.
– Legközelebb Martin Heidegger néhány szövegét szeretném újraolvasni (A földút, Az út a nyelvhez, Útban a nyelvhez). Kíváncsi vagyok a verseire is, amikből hozzánk egy meglehetősen szűk merítés jutott el. Izgatnak egyébként az elsősorban nem költőként elkönyvelt szerzők költeményei (Nietzsche, Heidegger, Th. Bernhard). Sűrű, érzékeny szövegek sokaságának a szerzői vajon „mit tudnak” ebben a legsűrűbb, legérzékenyebb, legintimebb szerveződésben? Vajon miért feledtük el őket költőként? Kivonult-e szavaikból ezeken a pontokon a sűrűség, érzékenység, intimitás?
– Egyetlen könyvemet (Egy híd térfogatáról) ajánlom azoknak, akik, ha például egy elsuhanó alakot látnak, szeretnek elmerengeni azon, hogy az valaki elől vagy valaki után törekszik. „Hová törekszel?” kérdeznék.
Mit olvas Finta Éva költő?
Mit olvas Serfőző Simon író, költő?
Mit olvas Vass Tibor költő?
Mit olvas Györgyei Géza író?
Mit olvas Fecske Csaba költő?
Mit olvas Vitkolczi Ildikó író?
Mit olvas Jenei László író?