A tangókirály, Kalmár Pál legfontosabb életrajzi adatai között hiába keresnénk Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helységeket, mégis több itteni érdekességet találunk Saly Noémi róla szóló, A tangókirály című könyvében.
Kalmár Pál dalénekes, az 1930-as és ’40-es évek népszerű előadóművésze Mezőtúron született, tanult a Felvidéken, Podolinban, aztán Debrecenben, majd a nagyváradi hadapródiskolában. Hamar pályát módosított: színészképzőbe járt, az Operettszínház segédszínésze lett, játszott a Vígszínházban, ezután pedig bonvivánként udvarolt a kaposvári és a pécsi társulat primadonnáinak. Énekelt Budapesten a legendás EMKE, az Ostende közönségének, vendégszerelt Londonban, Párizsban, Berlinben, Bukarestben… A lemezfelvételeinek, turnéinak, rádiós szerepléseinek köszönhetően korának egyik legünnepeltebb dalénekese volt. Seress Rezső több szerzeményét is Kalmár Pál vitte sikerre. Az ő hangján ismerte meg a közönség a Szomorú vasárnap… kezdetű dalt, és vele énekelte először az ország: Szeressük egymást, gyerekek… A kor divatjának megfelelően örökzölddé lett tangókat is énekelt: Elmondani jaj, de nehéz…, Egy vallomás, ez a tangó egy vallomás…, Szívbajok ellen, kisasszony, szedjen tangót… És így tovább. Így lett ő a tangókirály!
De a történelmi változások Kalmár Pál életét is jelentős mértékben megváltoztatták. A róla szóló kötet szerzője, Saly Noémi várostörténész-muzeológus részletesen leírja – megfelelő hivatkozásokkal alá is támasztja –, hogyan került tiltólistára az egykori tangókirály, miként lett belőle vasmunkás, majd a sztahanovista mozgalomban élmunkás. A regényes életrajz azok számára is érdekes olvasmány lehet, akiket nem a zene, pláne nem a könnyűzene története, hanem „csak” a magyar múlt érdekel. A miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár olvasói számára pedig azért is ajánlható ez a könyv, mert több olyan kultúrhistóriai tényt, színes kis epizódot tartalmaz, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez kapcsolódik.
A pályája elején járó Kalmár Pál – a vígszínházi és operettszínházi nehéz kezdés után – Kaposvárra, a Mariházy-trupphoz szerződött. (Elfogadta a baráti tanácsot, mely szerint a színészetet csak vidéken lehet megtanulni.) És most következik a meglepetés: a dunántúli szerződésnek köszönhetően szerepelt Kalmár a zempléni, pontosabban a sátoraljaújhelyi deszkákon is! Ennek magyarázata, hogy a Mariházy Miklós által megszervezett kaposvári színházi kerülethez tartozott – nemcsak Mohács és Baja –, de Eger, Kisvárda és Sátoraljaújhely is. Így a Kalmár Pálról szóló könyv szerzője, Saly Noémi arról is ír, milyen volt a kulturális élet a háború után, 1925-ben a zempléni városban. A korabeli lapokból vett idézeteknek köszönhetően megtudhatjuk, kik jártak színházba, miként támogatta a helyi lakosság a színjátszást, a magyar kultúrát. A Nótás Kapitány című előadás után Zempléni Ujság kritikusa megírta: „…Mariházyék az első ütközetet megnyerték.
Ebbe a mondatba sűríthető a véleményünk. Ez az egy mondat kifejez mindent. Értésére adja mindenkinek, hogy itt ütközet volt, csata volt: harc a közöny ellen. Az ellen a közöny ellen, amely ennek a városnak olyan jellemző tulajdonsága. És jöttek Mariházyék egy vidéki társulat átlagát messze túlhaladó nívóval, jöttek, hogy felrázzák ezt a tunya várost lomha álmából, hogy megmutassák, nemcsak köd és álom van a világon…” És a cikkből az is kiderül: „A címszereplő Kalmár Pál az ő bűvös, szép nótáival minden újhelyi kislány szívébe belopta magát…”
Kalmár Pál az újhelyi színielőadások után, az 1930-as évek turnéi során koncertezett Miskolcon, Sárospatakon és – a Rádióéletben közölt naplóbejegyzés szerint – a sátoraljaújhelyi egy estéből három lett. Azt írta az énekes: „Itt volt a legforróbb a sikerem és leghidegebb az időjárás.”
Miskolcon viszont elfelejtett valamit!
„Az előadás előtt hatalmas virágcsokrot kaptam egy levél kíséretében. Pár sorban arra kért egy asszonyka, hogy énekeljem el azt, hogy ’A ti utcátokban fényesebb a csillag’. Az előadás lázában megfeledkeztem erről. Műsor után sértődve visszakérte a csokrot, de megbékélt, amikor külön az ő részére elénekeltem. Miskolcon elfelejtettem mást is. Nem ettem kocsonyát.” – idézi az 1932 nyarán megjelent naplórészletet a Kalmár Pál regényes életéről szóló könyvben Saly Noémi.
Arról sem szabad megfeledkeznünk: a kötethez cd-melléklet is tartozik.
(fg)