Lapszemle

A szovjet fogságot megjárt néhai Szoboszlay György felsőnyárádi kántortanítóról és az ő – könyvként megjelent – hadifogolynaplójáról ír a Nők Lapja 2019. február 20-i számában Hulej Emese.
Az újságíró értékelése szerint: „Szoboszlay György naplójának a benne található több hadifogolynévsoron kívül az adja meg a jelentőségét, hogy a napról napra születő, hullámzó hangulatú, a legapróbb dolgokat is tartalmazó bejegyzések segítségével képes beavatni minket, gyanútlan utódokat a hadifogolylét valóságába”. További részletek a Nők Lapjában.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban! Természetesen a Gyorsan haza! – Szkoro damoj! : Szoboszlay György főhadnagy szovjet hadifogságban írt naplója, 1946–1947 című könyv is megtalálható a könyvtárban.

Keletről jön a fény címmel jelent meg az Aranyosi Péterrel készült interjú a Szabad Föld 2018. december 14-i számában. A beszélgetés apropója, hogy legközelebb a humorista kapja a miskolci Múzsa-díjat.
A hagyomány szerint minden évben a magyar kultúra napjához kapcsolódóan tartják a Miskolci Nemzeti Színházban a díjátadó gálát. Az akkora készülő előadásáról mondta a humorista: „Nem tudom szépíteni: ez egy kemény szocioanyag – előre szólok: még több csúnya beszéddel –, az én saját olvasatomban. Ha valósághűen mesélnék, ahogy az Borsodban megtörtént, inkább sírnánk rajta, mint nevetnénk. Szoktam mondani: a borsodiak nagyon szerencsések, mert a Jóisten a tenyerén hordozza őket. Csak néha összecsapja…” Bővebben a Szabad Földben.
Ez a lap is megtalálható a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A központi épületben keresse az I. emeleti folyóirat-olvasóban!
 

Nálunk (?), Ózdon (?) címmel jelent meg az ózdi születésű, de a csehországi Brnóban élő Haklik Norbert írása szülőföldjéről a Kortárs című irodalmi lap 2018/11. számában.
„Az az Ózd, amelyikben a gyermekkorunkat töltöttük, már nem létezik…” – írja a szerző, de nem hiánylistát készít vagy a múltat siratja, hanem tényekre alapozva, szelíd humorral fűszerezve mutatja be az egykor volt várost, a szülőhelyét. A gyermekévek, az iskolai, családi emlékek mellett megidézi Ózd és a környék nevezetességeit, mesés történeteit, legendás hőseit. Az írásból kiderül, hogy már 15 évesen, gimnazistaként Szolnokra került, majd Budapesten tanult és dolgozott, 2006-ban Csehországba költözött, de most is Ózdra megy haza. „Nekem mondod ózdinak, hogy talpa van a ródlinak?” – jegyzi meg büszke ózdiként. Minderről bővebben a Kortársban.
Ez a lap is jár a II. Rákóczi Ferenc Megyei s Városi Könyvtárba. A központi épületben (Miskolc, Görgey A. u. 11.) keresse az I. emeleten az irodalmi folyóiratok között!